Múló mandula illat körbeleng,
homályba boruló test megremeg,
s látom, csak bíbor bőr selyem kering
száradó vér tavon, mi lágyan ring.
Dallam hasong a füstölő ködben,
karmolósan rajzó rút örömben,
Fülledt fortély lassan körbe fonja,
mámor ízű parfüm cseppjét ontja.
Átkozott azúr omlik le róla,
foszló ajka mintha most is szólna,
s mondaná magasztos, fojtó lázzal:
Hazug szavak öltek arany mázzal.
Mesélték, hol élet víz csörgedez,
változó vázú alkotó révedez,
Ott meglelem vágyak vézna magját,
rezzenő gyöngyök koppanó hangját.
2 hozzászólás
Kicsit sok lett a ragrím, illetve a túl sok jelző túl töménnyé tette.
Igen, ez engem is zavar (ragrímek). Valami ilyet akartam: töményet, de közben nem figyeltem eléggé, utána már nem tudtam mit kezdeni vele, így hagytam.