Sóhajtásnyira állok csak
Meg a buszmegállóban
S egy elnyűtt, furcsa alak
Dőlve omladozó falnak
Szemét dörzsölve ásítja:
„Magányos vagy, te?”
„Ki nem az?”- kérdezem,
S ő szitkokat szór szerte;
Nőkről, hogy rohadnak mind,
Férfiakról, hogy léhűtő mind,
Fiatalokról, hogy csak egybe
Szerelmesek, a kábítószerbe,
S, hogy az emberek nyílt utcán
Bátran lövik egymás hátát.
Elfordultam.
Hazám, mi történt Veled,
Hogy ily élhetetlen lettél?
Hogy mindenki arcáról
Letörlődött a mosoly,
S keserűek, ironikusak
Az emberi ábrázatok,
Hogy az irigység lett
A legfőbb vezér,
S az őszinteségen véres
Sebeket ejtett az álszentség,
S odaveszett minden érték
A tisztesség harcmezején.
Hazám, mi történt Veled,
Hogy ily élhetetlen lettél?
Nyújtsd felém két karod,
S ne hagyd, hogy arcom
Örökké a ború összevert
Rabszolgája legyen,
Ne hagyd,
Hogy úgy meneküljek előled,
Mint szidalmazó anya elől
Az egykor virgonc gyermek,
Küldd el hozzám a Túrt,
Szamost, s a Tiszát,
Érintetlenségedet,
Hol erő a víz, erdő, s
A gyógyító levegő,
S ragyogó leszek újra,
Nem hagylak el szívből soha,
Hisz otthonom Te adtad…
Hazám, mi történt Veled?
5 hozzászólás
Hazám, mi történt Veled?
Hát igen ez egy elég nehéz kérdés. A vers mindenesetre nagyon szép és találó. A fiatalokról szóló rész, pedig sajnos eléggé igazi. Nagyon tetszett a versed. Így tovább!
Köszönöm, nagyon örülök, hogy erre jártál, és véleményeztél! Igyekszem az általam látott világot formába önteni, s talán nem eredménytelenül.
H.
Versed jól mutatja a jelenlegi kórképet. Értékválság van az élet minden területén. Csak a szebb jövőben bízhatunk. Talán nincs messze a változás.
üdv.
Beró
Legyen igazad, én is remélem, hogy nincs már olyan messze! Köszönöm, hogy írtál!
H.
Változik minden, és észveszejtően gyors iramba. Sokunk szerint ez jó, sokunk szerint nem igazán. Kinek milyen a nézete.
Csak bízni tudok abban, hogy az ésszerűség határán belül maradhat sok minden. Tudom, ez kevés. Mégis…
Szeretettel:Selanne