Still ist die Nacht
Still ist die Nacht, es ruhen die Gassen,
In diesem Hause wohnte mein Schatz;
Sie hat schon längst die Stadt verlassen,
Doch steht noch das Haus auf demselben Platz.
Da steht auch ein Mensch und starrt in die Höhe,
Und ringt die Hände, vor Schmerzensgewalt;
Mir graust es, wenn ich sein Antlitz sehe –
Der Mond zeigt mir meine eigne Gestalt.
Du Doppelgänger! du bleicher Geselle!
Was äffst du nach mein Liebesleid,
das mich gequält auf dieser Stelle,
So manche Nacht, in alter Zeit?
Heinrich Heine
Geboren 1797
Gestorben 1856
Csendes az éjjel
Utcák kihaltak, csendes az éjjel,
E házban lakott szép szeretőm;
A városból elment már régen,
De téren még áll a ház, mint azelőtt.
Ott áll egy ember is, házra tekint fel,
Mély fájdalmában tördeli kezét;
Orcáját ha nézem, félelem tölt el –
Mert Hold sajátomat tárja elém.
Te sápadt hasonmás! mért utánzod énem!
Vagy kínomat gúnyolod tán
E helyen, hol a szívem régen
Úgy fájt nem kevés éjszakán?
Szalki Bernáth Attila