Pásztorfiú visszatért
oda hol boldog volt,
de egyedül csak azért
mert anyját hagyta ott.
Dombról lefelé a lejtőn
lépked énekelve,
a friss erdei levegőn
kunyhóba belépve.
Várt üdvözlés jelébe
ringatta el keblét,
idős anyja szemébe
viszontlátás könnyét.
De odaát most halkan
tompa gyászének szól,
úgy visszhangzik a dallam
mint dal, egy halottról.
Ott viszik a sírba, a
te édesanyádat, –
te szegény pásztorfiú
te ezt nem így vártad.
Fordította Mucsi Antal-Tóni
Der Hirtenknabe
Es kehrt der Hirtenknabe
Zum Dorf mit frohem Blick,
Ihm blieb die einz'ge Habe,
Die Mutter dort zurück.
Er zieht von Bergeshalde
Hinab mit Liedesgrüß,
Zum luftig kühlen Walde
In's Hüttchen an dem Fluß.
Welch‘ jubelvoll Verlangen
Erfüllt die junge Brust!
Wie malt die sanften Wangen
Des Wiedersehens Lust!
Da drüben tönen Lieder
In düstrem Trauerklang —
Was hallt das Echo wieder?
Ach! einen Sterbesang.
Dort tragen sie zu Grabe
Die gute Mutter dein, —
Du armer Hirtenknabe,
Du zogst so fröhlich ein!
Helene Branco