egy kis kavics teng
patak hideg vízében
nagy kövek között
***
patak gyors vize
már simára csiszolta
magányos létét
***
senki sem látja
sors kínzó fájdalmának
gyötrő magányát
***
végre egy ember
a vízbe merészkedik
mélyből felveszi
***
örömtől csillog
kis kavicsnak a szeme
puha kéz fogja
***
de váratlanul
egy hatalmas lódítás
víz felett repül
***
repülés közben
hétszer érintett vizet
és mélybe süllyedt
6 hozzászólás
Wow!
Lenyűgöző!
Teljesen együtt éreztem a kővel! Mintha a saját életem egy részét látnám. Hogy milyen igazságokat tudsz te alkotni!!!!!!!! Minden tiszteletem!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Sohasem szoktam idegen tollakkal ékeskedni, most sem teszem. Már sokszor írtam, az embernek csak nyitott szemel és szívvel kell élni, és akkor az élettől leírt történeteket csak "papirra"kell vetni. E Haikuk tartalmát tegnap olvastam, egy hozzám írt levél sorai között. Soknak csak egy normális levélnek tünt volna, de sokkal több volt benne. Az eredmény ez a Haiku lett.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Már-már kavics és haiku függő lettem Nálad. :))
Ez most nagyon szíven ütött, a kis magányos kavics… rendesen megküzdött az életért, és lám mégis… mélybe süllyedt. Egész emberi sorsok jelennek meg a szemem előtt, versedet olvasván, s még a tükröt nem is említem.
No ez volt az esti "fürdőzésem".
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Egy triológia, általában mindig három részböl áll. Így hát ezt a tradiciót a kavicsnál sem illik megszakitani, és holnap a harmadik részben, jön a Happy End.
Várjuk meg a holnapot, és meglátjuk mi lesz, mert az még előttem is titok. Majd éjfél után, amikor elcsendesedik minden, minden normális ember már aludni megy, akkor majd megszületik még a hét Haiku, amit az egész világ megísmer, vagyis az egész világbol az, aki azt elolvassa.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Ilyen, amikor valaki a víz fölött úsztatja a kavicsot, mint a kacsát. S amikor már nem mehet tovább, lesülyed – s ezel vége!
Valóban, élethű, nagyon jól műveled a haikut.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Az életben talán, de nállam nem. Még nincs vége:
Egy kavicsot nem hagyhat az ember csak úgy egyszerűen a patak fenekén hagyni. A ötletet, egy régi svajci vicc adta, és kicsit átdolgozva az lett a harmadik része. Két olyan egy kicsit "eggyügyü" felment Graubündenben, ez Svájcnak a Rétoromán része, és ott az Inn patak/folyó medrénél mennve, amelyikben egy csepp víz sem volt így Agusztus közepén, azt mondja az egyik:
– Milyen sok kavics…
– Igen, ezt mind az Inn hozta le a hegyekböl..
– És hol van most a patak?
– Felment vissza, még több kavicsot hozni.
De ezt a Kavics Trilógia harmadik részében olvashatod.
üdv Tóni