Veszettül hiányzol
hiányod nekem méreg
melletted fázom
szavaidtól félek
átázott ingben szédelgek
omlanak a falak
mit építettem köréd
széthullanak a szavak
tudom is mi bánt
érzéseink széthúznak
nap kel fel és száll
a mélybe, vacogva
hogy kinyíiljon a magja
benne a tűz ellocsolva
mondatokat szétporlasztva
hiányoddal átitatva
Vérzem.
2006.12.17.
szgistvan@t-online.hu
1 hozzászólás
Jól érzékelhetőek a hangulat festő szavaidból a hiányérzés minősége.
Átérehető a versed.
AZ idő gyógyít!
Az előző versbéli boldogságod magaslatából a kínjaidba zuhantam, ezt a verset olvasva
Szeretettel: marica