Megint a régi fák, ahogy a parton
ezernyi zölddel nyarat játszanak,
és én, ahogy magamtól messze tartom
emlékeim, de újra, újra átszalad
rajtam a nyár, a loccsanó folyó,
a csend, a vágy. Ott lenni volna jó,
ott, ahol éppen a semmit kerestem.
Elég volt akkor, minden eltalált,
elhagytam hát az őrületet Pesten,
s csak álltam a parton. Az idő is megállt,
és minden zajban lelkem énekét
hallottam vissza; ne menj még, ne még,
tudd meg, hogy nincsen más, csak ez a part van,
az egész világból csak ez maradt
zöld fénylombokkal végleg eltakartan
semmibe szorulva ez az egy pillanat,
se idő nincs, se álom, se élet.
Itt nem találnak, ha keresnének…
már úgy éreztem, más vagyok, ki voltam,
a part vagyok, a lomb, a gyökerek,
s a víz felől fakóra szítt trikóban
felém szaladt egy napbarnított gyerek,
koszos kezében kötegnyi vasdrót:
– Uram, ha tudna egy kis aprót…-
26 hozzászólás
Kedves aLéb!
"Ott lenni volna jó,
ott,ahol éppen a semmit kerestem"
Nagyon rokoni érzések!
Grat:sailor
Örülök, hogy találtál bene magadra gondolatot, sailor, köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Leginkább a záró szakasz volt az, ami ütött rajtam. Talán azért, mert lelkifurdalást okozott. Mindezt azért éreztem, mert rendszerint a saját kicsinyes dolgaimmal vagyok elfoglalva, miközben mások éheznek. Talán érzékenyebb vagyok az átlagosnál a munkám miatt, de nagyon eltalált a vége.
Az első három pedig azért, mert megízleltem benne azt, hogy néha szusszanni is kellene. Van itt két sor, ami nagyon bejön:
"tudd meg, hogy nincsen más, csak ez a part van,
az egész világból csak ez maradt"
Figyelemfelkeltő, nyomatékosító, és éppen így körvonalazódott bennem a zárás előtt. Az a "sziget" kell. A "Senki szigete" (ez létezik, tőlem cca. 3 km-re, és sűrűn látogattam egykor a "semmit keresni"). Az első három versszak mintha erről a szigetről szólna…
Ráismerek. 🙂 Tán jártál ott. :)))
Komoly a vers, bárkit eltalál, de jól teszi.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, mindannyiunkvan ilyen "szigete" :-), és mind kénytelenek vagyunk a valósággal szembesülni, nap mint nap. Köszönöm értő, érzéken olvasásodat, örömmel látztalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Magával ragadó a vers hangulata. Nekem kicsit olyan, mint a hosszas keresés után megtalált nyugalom, amiből a valóság mégis csak kénytelen kirántani.
Jó lett a befejezés, tetszett, örülök, hogy olvastam!
Minden jót: C.
Köszönöm, C, teljesen jól érezted :-).
aLéb
Kedves Aléb!
Versedet olvasva, az járt a fejemben mi az mi így tud fájni annak aki e sorokat írta. (bár sejtem)
A vers végén pedig ott az a bizonyos "váltó" még több értelmet ad továbbiaknak talán nem csak a versnek hanem írójának és az olvasójának is.
Minden versedhez írhatnék elismerő litániát, de tudd minden elismerésem a költészetedért.
szeretettel-panka
Panka, annyi minden van ami fájhat, és annyi minden ami örömet okozhat.. persze sok-sok dolog is amiért felelősnek is érezhetjük magunkat :-). Köszönöm, hogy olvastál, örültem a véleményednek.
Szia aLéb!
Biztosan úgy van, hogy minden ember a versekben megtalálja valahol magát, illetve a reá vonatkozó gondolatokat érzéseket.
Amiről Te írtál, az 100%-ig "betalált". Pontosan ismerem ezt az érzést és a "menekülési útvonalat" is.
…és sajnos azt is, ahogyan egyszer csak valami momentum visszaránt…
Ahogyan megfogalmaztad, megjelenítetted…nem is tudom…
Nagy gratuláció!
Gy.
Köszönöm, Gyömbér, tudod, "vevő" is kell :-)). Örtömmel láttam, hogy tetszett.
aLéb
Prózaként is lehet mondani, mégis vers ez, szomorúan gyönyörűséges…
Szusi, nagy örömmel láttalak, köszönöm, hogy befogadtad a verset.
aLéb
Amikor olvastam, az utolsó két sorhoz értem, kiszakadt belőlem félhangosan. "Jaj Istenem".
Csak úgy spontán, még el is gondolkodtam utána, miért? Aztán rájöttem. Akkora hatása van ott a végén a versben a két sorodnak, hogy letaglózott. Ismét, egy olyan verset olvastam tőled, ami, ha akarja az ember, ha nem, sokáig foglalkoztat.
Marietta
Kedves Marietta, örülök, hogy megérezted. Igen, így ránt vissza a valóságba bármilyen szépségek közül egy-egy megdöbbentő tény, sors, tapasztalás. Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Nagyon tetszik a versed hangulata. Mindnyájan vagyunk úgy, hogy elhagynánk a városi "őrületet", keresvén magunknak egy kis szigetet… Ez a nyugalom szigete. De úgy igazából nem tudunk kiszakadni mindabból, ami körülvesz, valami mindig visszazökkent a valóságba… Remek az egész, ahogyan ezt itt ábrázolod.
Klári
Köszönöm szépen, Klári!
aLéb
Drága aLéb!
Jól jönne néha egy "sziget", egy "béke-szigete" ahol megleljük önmagunkat és nem kell fuldoklani a valóság gyártotta kínokban… Talán el is vonulunk ide néha, de mindig visszaránt valami "apró" a valóságba…
Köszönöm, hogy olvashattam újabb remek írásod!
Átérzem…
Szeretettel: Tünde
Én köszönöm, hogy újra itt jártál, Tünde, örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Tetszett ez az átlényegülés! 🙂
Igen, néha egy pillanat elég, s az álomból a valóságba visszatérsz…
Versed ismét csodaszép!
Örülök, hogy tetszett, Dóra, köszönöm!
aLéb
Kedves aléb!
Remek verset írtál. Az átkötés nagyot ütött.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm szépen hogy itt jártál.
aLéb
Kedves aLéb!
Remek vers, tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm, harcsa!
aLéb
kérlek! ugye adtál néki némi kis aprót?
ha már a parton jól érzed magad.
túlparti
Kösz, hogy itt jártál, túlparti.
aLéb