Te már tudod amit mi nem,
Könnyű neked, én csak hiszem,
Remélem jó ott most neked,
Vártak rád, fogják kezed.
Csitítom könnyeim érted…
Még nem tudom, hogy is vagyok,
Ha kérdeznek válaszolok,
Visszhangzanak bennem a szavak,
Ahogy üres házban konganak.
A csapást állva viselem…
Érdes kezed simította bőröm,
És most csak emlékeim őrzöm,
Újra meg újra magam előtt látlak,
Lehunyom a szemem és várlak.
Nagyon hiányzol kedves…
Csak mormolok halkan neked,
Mindent megbeszélek veled,
Tán bolondnak tartanak, ki tudja,
De veled indultam útra.
S nélküled még nem lelem helyem…
9 hozzászólás
Szia Erika !
Gyönyörű verset írtál Kedvesednek, remélem olvassa.
A mély fájdalmat csodaszép, de egyszerű képekkel jelenítetted meg.
Ez benne a különleges, ami megfogott !
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu! Köszönöm, hogy itt jártál, és nagy öröm számomra, hogy tetszett. Sajnos ő már nem olvashatja, de hiszem, hogy mellettem van, és volt amíg írtam.
Sajnálom ha fájó sebeket téptem fel, bocsáss meg !
A vers akkor is gyönyörű !
Szeretettel: Zsu
Kedves Sherika!
Szebbet nem tudnál ´irni´neki!Öszintébb érzéseket nehéz találni!
A legislegjobbakat!
Üd:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy itt jártál, és megtiszteltél véleményeddel!
Kedves Erika!
Hiszem, hogy látja és olvassa fájdalmas versed, hidd Te is, kérlek, hogy jó helyen van. Tudom, hogy csak frázis, de az idő akkor is sebet gyógyít. Engedd elmenni, majd odafenn vigyázz Rád!
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
Ez a hit visz előre a mindennapokban, és persze a gyermekeim. Még csak két hónapja, hogy elment az idő még nem segít, sőt úgy érzem egyre csak rosszabb, de tudom, hogy ez is elmúlik egyszer, mint minden. Úgy a jó, mint a rossz.
Kedves Zsu!
A seb még friss, nincs mit feltépni. De állom a sarat amennyire lehet, érte, és a gyermekeinkért!
kedves Erika!
az hagyján, hogy hibátlan, és mind a dallamhoz, mind a témához nagyon illő a rímképlet ( lecsengőnek hívom, ami szomorúan megadó hangulatot ad a soroknak), de a szép, tiszta emlékezés, az el nem múló szerelem igazán a vers erénye, főleg az első két versszakban.
gratulálok szeretettel: Szindbád