Farkasszemet néznek meredek oldalak,
Köztük örvény sodrában vergődő folyó,
Partok távolából kéz kezet nem érint,
Hidat építeni! – ez lenne végre jó!
Jóféle betonból öntött pilléreken
Állna, átjárna rajta, múlt s jelen,
Találkozáskor kezet nyújtanának
Kedéllyel, s lenne jövőjük végtelen.
1 hozzászólás
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad, kedves virágének. Tetszik:)
Szeretettel: Klári