Horror

Perpatvartól hangos ma a pitvar
Szerencsére a szomszéd ebből semmit sem hall
Süket ám őkelme, a jámbor fajta
Hogy zeng a pajta, őt ez nem zavarja

Minden jószág visít, és tátott szájjal ordít
A gazda mérgében közéjük egy jókora követ hajít
Csönd legyen már hátul s benn az ólban
Mert kitekerem a nyakatok azon nyomban
De a sereglet ott továbbra is zajong
Amiért a főnök – látjuk – nem nagyon rajong

Mi az, ami így feltüzelte az érzékeny lelküket?
Köztudott, hogy az állatok előre megérzik vesztüket
Nem sokára lesz ám, az ebédet megelőző HORROR
Ki is kell itt tennem a tiltó táblát: Csak 18 éves kortól!

Kiosztják egymás közt, ki legyen a következő
A kakas csak a nyugodt, mert marad, ő nem NŐ
Hanem fajtájának egyedüli büszke „ágyúsa”
Lesz neki mindig elég, pihe-puha ágyasa

Vihetik az öreg tojót a forró fazékba
Unta már, legalább nem lesz többé akadékba
Nem szól bele többé, hogy ő kivel háljon
Ezen a héten éppen melyik lánnyal járjon

A disznó már nem lehet könnyen optimista
Nem sokára eléri a 120 kilós versenysúlya
Nem enne ő semmit, hogyha megtehetné
Fitnesszel a testét karcsúbbra edzené

Beosztaná a mértéket, pontosan napra, kilóban
De az éhségérzet benne volt a „falóban”
E rossz ösztön munkálkodik egyfolytában benne
Csak akkor menekülne meg, ha bulémiás lenne

A kacsát, a libát és a pulykát a félelem kergeti
Lehet, hogy tojását ma utoljára kelt(h)eti?
Nem tudhatják, hogy ezen a szép nyári napon
Odabenn, mi szerepel majd a díszes étlapon

Mikor fájdul meg – épp rájuk – a foga a gazdának
Vagy valamelyik tenyeres-talpas pereputtyának
S fosszák meg az ékétől a tollas népet
S csinálnak belőlük becsinált-levest, vagy pástétomos pépet

A páva bezzeg lazán fel és alá járkál
A látványa most lelkükbe mélyen belevájkál
A szépsége ad neki örökös menedéket
Most minden szárnyas kíván a sorstól ilyen feleséget

A macska és a kutya könnyen nyávog, ugat
Nem fenyegeti őket a vész, mint a nyulat
Hiába hozta húsvétkor a sok színes tojást
Lehet, hogy ő díszíti ma az esti fogást

Csak akkor lenne itt újra csend és béke
Ha salátalevél és müzli kerülne terítékre
„vega” lenne az egész család s csak zöldön élne
A két tábor így békességben megférne

A szép álom szertefoszlik nyomban
Gombóc keletkezik most minden gyomorban
A kegyetlen szem áldozata után kutat
Mindegyik állat most a másiknak adna utat

A sors és a bárd lesújt egy ártatlan testre
A kert végében az utat pirosra festve
A konyhából szól a blues: a „vértől mocskos út”
S a rémületre végszóként rázárja a rozsdás kertkaput

De lassan visszatér a béke most egy jó darabra
Nem kerül pallos újra egy remegő garatra
Tele a bendő is ott benn most a házban
Nem tartja őket az éhség jó darabig lázban

Tanulság:
Nem tudni hogy kinek s mikor akad torkán a falat
S lesz belőle szépen egy ízes „ínyencfalat”
La Fontain meséibe is volt tanulság írva:
Ne éld az életed egyfolytában sírva
Élvezd mit ád a sors s ne várj sült kacsára
Élj a carpe diem ritmusára!