Hősök vannak, és mindig lesznek,
A jó ügyért sok csodás dolgot tesznek,
De valójában bunkó barmok,
Ezzel a művel tükröt eléjük tartok!
Tegyük fel azt az esetet,
Hogy egy hős repül a város felett!
Odalent meglát a niemandok között
Egy lányt, akit a gonosz a falhoz lökött!
Leszáll elűzi a mocskos patkányt
És elcsábítja a túl hálás kislányt!
Persze ilyenek a tengeren túlon
Vannak túl a fényes Hollywoodon,
Egy fantázia nevű országban
Hol senki sincs a kórházban!
Mert senki nem hal meg semmitől,
És pláne nem ennyitől!
A valóság sokkal ocsmányabbul fest,
Akire rálőnek abból nem, marad más csak egy oszló test!
Nincsen napfény, nincsen virág,
Egy elcseszett szeméttelep ez az egész rothadó világ!
Itt az éli túl, aki antihős,
Aki nem nemz gyereket, és nem nős,
Aki nem ment meg senkit,
Nem talál ki semmit
Nincsenek ötletei nem lázad,
Ha véleménye van, gyalázat!
Aki boldog attól, ha ledöngölik
És arccal a sárba lábbal vetik!
Mégis léteznek a hétköznapok hősei
Akiknek azok voltak az ősei,
Akik nem hagyják annyiban
És ők mindannyian
Kiállnak a hazájukért,
Ki a családjukért,
Ki a becsületükért,
S ki a sok szólni nem merő embertársukért!
Persze az ilyeneket nem szereti a hatalom
A legjobb példa, ami megmutatta ezt Trianon,
Mert aki vérrel írja nevét a falra,
Annak kinyílik az a bizonyos ajtó balra!
Tehát korunk hősei nem élnek,
Csak néhányan kik remélnek!
Mert vannak kik, hiszik, hogy létezik az igazság,
Hogy erős fellépéssel legyőzhető minden gazság,
Hogy senki sem a sorsa rabja,
Joga van, hogy abba hagyja!
Mindenki változtathat az életén, ha akar,
És ők elhiszik hogy az elnyomottság zavar!
Ők fölkeltek ötvenhatban,
Föl kétezer-hatban
S felkelnének ma is, ha lenne
Föld hova a magvető csírázó magot vetne…
A hit, a szeretet, és a remény,
E három a legfőbb, legnagyobb erény!
Hiszem, hogy lehet jobb jövő!
Remélem, hogy lesz még sok esküvő!
És szeretném, ha lenne egy nemzetünk,
Hol magunkat adva is élhetünk!
E sorok, ha meghallgatásra találtak nálad,
Ne mondd el senkinek, most még tartsd a szádat!