kinn az iskola udvarát nézem,
és ott már lassan tiszta fehér lesz minden
a hó, az betakart mindent szépen.
Két idős bácsi, ott bottal a kezükben
oly bizonytalan léptekkel mennek,
az iskolás gyerekek vígan ugrálnak
egész utca gyermekhangtól telve.
Emberek az utcán ma már nem sietnek
egyiknek sincs ma sürgős dolga,
állnak, nézik a játszó gyereksereget
's eszükbe jut a régi iskola.
Gondolatban ők most messze vissza térnek
régi örömök jutnak eszükbe,
azok, ha akkor nem is voltak oly szépek
és a kis bot megrezdül kezükbe.
„Egy öreg ember csak akkor igazán öreg,
– mert a közmondás is úgy mondja,
ha a múlt több örömet ad mint a jövője”
és a botját szorosabbra fogja.
Nem tudom mi vár rám, míg a kaszás bezörget
mennyit kell még nekem addig várnom
egy pár szép napot még azért én is remélek.
's még igaz lesz egy-két régi álmom.
Az utcán lassan újra lecsendesül minden,
a hosszú szünetnek is vége,
az emberek egymással most kezet fognak
havas utcán lassan tovább lépve.
A madarak kiskertembe újra vissza térnek
és ehetik a sok jó szemeket
vígan csiripelnek egymásnak mesélik,
itt ezen a fán, mindig ehetnek.