életben oly nehéz megtalálni,
a barátunk, csak az az egy ember
aki mindig csak jót akar nekünk.
A barátnál is eljön az a nap,
amikor egyszer el kell válni
De az igazi barátok azok,
akik ott benn, itt maradnak velünk.
A barátomtól valamit kapni,
az lett volna a legszebb ajándék,
a barátomnak valamit adni,
az volna ma, a legnagyobb öröm.
A barátommal együtt nevetni,
azért sokszor egy vagyont is adnék,
egy szeretett barát az életben,
lenne a meghitt családi kőröm.
Egy napos májusi délutánból
egy szomorú májusi este lett,
szó nélkül otthon, ott a kis kertben,
a barátom holtan összeesett.
Hiába volt már minden segítség
mitőlünk ő örökre búcsút vett,
Ott ahol eddig boldogságban élt,
ma szótlanul, ott is halt ő meg.
Sajnos, búcsú nélkül ment el tőlem,
mi egy dolgot sohasem tisztáztunk,
ott akkor, ötven évvel ezelőtt,
miért választott el a sors minket.
A választ ott fenn talán megkapjuk,
hogy mi ketten hol is hibáztuk el,
és boldogan éljük ott fenn tovább
a földön elhibázott életünket.
Az elmúlt hosszú ötven év alatt
nem tudtam új barátot keresni,
rég elzavart otthonról az élet
's nem voltam képes ujjat szerezni.
Van nekem itt, sok-sok ismerősom
munka társam és teke kollégám,
svájci, olasz, német, 's több arab is
de magyar, itt külföldön, már egy sincs.