anyám kezéből a kenyér bele,
cirógatott ajkaimon végig
egy június pitymalló lehelete,
és felcsókolta álmomat az égig.
Pilláim mögött még mézes,
omlós képek pörögtek,
s én, mint gyertya lángja
kiszakadtam űrmély éjszakába
meztelennek, attilának, üstökösnek.
Nem látott meg senki. Nem látták
kutyaszemű őrzők, hogyan szököm.
Nem vigyázták pályám angyalok,
csillagok hitték, hogy új Nap vagyok,
s jólesett a semmiből sugárzó közöny.
Teljes hitemmel tudtam:
míg átfutok naprendszereket,
elfogyok, s végül egyetlen rend leszek,
de a test gúzsából szabadultan
örökre átérzek minden lényeget.
Mondom: elfogadtam,
hogy sorsom egy, s az is hiába:
felolvadtam a nagy, bölcs szimfóniába,
de itt más hang nem zenélhet helyettem,
mert én egyszeri vagyok
és megismételhetetlen.
11 hozzászólás
Szia Attila! 🙂
Nem mulaszthatom el, hogy fejet hajtsak költészeted előtt. Régóta olvasgatlak. Hááát, nem mondanám, hogy fabatkát sem érnek verseid. :)))
Képeid gyönyörűek, átélhetőek: tárgyilagosságukkal, gyöngédségükkel, illatukkal.
Leginkább a záró szakaszban vesztem el, mert hihetetlenül határozott. Telítetted önbizalommal, aztán pont… és kész. 🙂
Találtam ebben valamit, ami számomra maradandó:
"felolvadtam a nagy, bölcs szimfóniába,
de itt más hang nem zenélhet helyettem…"
Ezt egészen tisztán hallom, gyönyörű szólamok zengenek.
Nagyon tetszik a felvezetés is. Titokzatosan hiteles.
Kíváncsi vagyok a következő tételre. 🙂
Nagyon tetszett a vers, mint miként az eddigiek is.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Mindenünk, amink van, csak úgy kaptuk. Ki így, ki úgy sáfárkodik a maga ajándékaival – nekem többek közt ennyi, vagyis ez a vers is, amit megoszthatok. Tudom, Tőled pedig a jó szó is ilyen ajándék, szeretettel el is fogadom, tudva, hogy szeretettel is lett ajánlva – de megértve, hogy a dícséret a Teremtőnket illeti inkább, semmint engem 🙂
Ha valaki, bárki egyszer azt mondaná Neked, hogy érti a saját versét, avagy meg tudja magyarázni, gyorsan kerüld el – mert az olyan ember vagy hazug, s magad ne kend össze vele, vagy bolond teljesen, s azzal meg minek adnád össze magad?
Velem és a verseimmel hatványozottan igaz ez: nem tudom, hogyan és miért lesznek így és ilyenné, s legfőképp, nem értem, miért is belőlem szöknek ki e szavak, de maga a vers épp erről szól.
Mindenesetre hízelgő reám nézve a figyelmed, hiszen megtisztelsz nem csupán az időddel, de az értő véleményeddel is.
Köszönöm Neked ezt is! 🙂
Barátsággal
Attila
🙂 Írtál itt valamit, amitől könnyebb lett a lelkem. 🙂 Gyakran előfordul velem, hogy nem értem a saját verseim, illetve utólag csodálkozok rá néhány dologra. Ha nem osztod meg velem ezzel kapcsolatos, hasonló gondolataid, én ugyan nem mertem volna ezt kimondani. 🙂
Örülök, hogy nem csak én gondolkodom így.
Én köszönöm, hogy erősítettél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Tetszett a vers szigorú építése, logikus vezetése, ugyanakkor mély érzelmi töltése. Énvers bennem a javából, és valóban, az olvasó várja a folytatást, mert útra indultál ebben a versben. Talán a rímképlet volt az egyetlen, ami elgondolkodtatott, mert itt teljes arzenált vonultattál fel az ötös osztásokon belül, bár meg kellett állapítanom, hogy rendkívül jól állt a versnek ez a fajta következetlenség. Örömmel olvastalak.
aLéb
Szia aléb!
Sokan tanácsolták, hogy mikor megírottnak éreztem valamit, tegyem egy napra fiókba, majd friss szemmel olvassam át másnap – ezzel arra próbáltak rávezetni, hogy minden íróban megvan az a bizonyos gerenda…nos, nálam ez nem működött. Nem azért, mert a született írások hibátlanok lettek volna (de nem ám!), hanem mert nekem egyszerúen nem lett másnap "friss, új szemem" 🙂
Neked viszont különösen érzékeny az empátia-készséged, hiszen volt szerencsém már többször megfigyelni, milyen pontossággal tapintasz rá olyan húrokra, melyeket talán még a hangszerkészítő is csak ihletés alatt feszített meg. Bizony, találó az útnak indulok a versben megfeleltetés, gratulálok! A rímképlet pedig egyszerűen adta magát: ez a kesze-kuszaság vagyok én és az életem 🙂
Köszönettel a jó és értő szavakért Neked is
barátsággal
Attila
Örömmel jártam nálad, egy remek verset olvastam újból Tőled!
Szeretettel:Selanne
Szia Selanne!
Köszönöm, hogy itt jártál, mindig örömmel látlak!:)
Barátsággal
Attila
Nagyon tetszett a versed.
(Egy pici megjegyzésem lenne, pont ezért.(Felolvadtam a nagy, bölcs szimfóniábaN,) Szerinted is így lenne helyes?)
Szia szusi!
Nos, ez a kérdés számomra új, mivel természetességgel olvasom és valószínűleg természetességgel írtam is így e szót : ugyanis ahogyan Ti használjátok itt versen belül e kifejezést, már befejezettségre utal, míg az én használatomban és értelmezésemben a szóhasználat éppen a történésre, folyamatosságra kell utaljon…annak ellenére, hogy múlt időt használok, így tartom fenn a cselekvés, a történés létét…
sajnálom, ha értelmetlennek tűnik az indoklásom, nézzétek el nekem, hiszen nem igen tisztem magyaráznom verseket – itt is csak azért éreztem szükségét, mivel megértettem, hogy Ti is a helyesírás, a szép magyar beszéd érdekében intettetek. Fogadjátok el hát a védekezésemet, hiszen jó szándékotokat épp ilyen okkal simogattam vissza ezzel a magyarázattal 🙂
Barátsággal
Attila
Kedves Attila!
Nagyon megfogott a versed. Szinte ódai mélységű, telve hittel, amit különösen az utolsó három sor erősít meg bennem.
Amit szusi kifogásol, szerintem meg lehet oldani így: szimfóniába' – vagyis egy aposztróf, s akkor a rím sem sérül:)
Üdv: Klári
Szia Klára!
Azt mondod, óda lenne? Nem viccből írom, de én magam mindig meg vagyok fogva ilyen műfaji meghatározások által…pl mikor be kell jelölni felküldésnél az alkotást és bejelölni a mű jellegét…szinte mindig azt érzem, hogy vagy sehová nem illik teljesen, vagy hogy több köpennyel is takargathatnám, mégis félig meztelen lenne :)))
A javaslatodra reagálva…ahogyan Szusinak írtam, számomra így helyes és pontos, ahogyan írtam. Bűvöletes ám a magyar nyelv! Hiszen a vers képes itt múlt időt, jelent és múltat úgy összemosni ebben az utolsó versszakban- ez sem az én érdemem, ha van itt érdem – , hogy az olvasó maga döntheti el, éppen hol akar lenni. Ha a kávédat kavargatva tejet kezdesz el csorgatni belé, döntsd el, a tej benne lesz, épp bele tart, vagy már benne van 🙂
Örülök Nektek, köszönöm, hogy olvastatok!
Barátsággal
Attila