Ami volt, loboncomban bodorodó
szikkadt-őszi szederinda,
igazság-ingovány sarában fröccsen
a széria szerzet talpa,
szűkölő szemeiben rejtély lappang
csapnivaló a jövendő,
lézengő lelke hazája immár csak
tétovaságból sarjadó
ámítás-árnyakkal áztatott erdő.
3 hozzászólás
Kedves Boszika!
Többször is elolvastam,mindig jobban tatszett!
Hihetetlen tömör!
Szeretettel gratulálok:sailpor
Szép napot!
Kedves Boszika!
Könyörgöm, ami elmúlt, az már csak emlékeinkben, annak is csak részei a miénk, de ami jön, az mégiscsak más és rosszabb nem lehet a tegnapoknál, pardon, vagy a mánál…
Hát, nem kis szomorúságot szűrtem ki az indából, de az erdő akkor is erdő marad, ha nem ismered mind az erdő fáit.
Különben szerkezetileg és a felépítésének az ívelése is jó. Gratulálok!
Szeretettel, szintén, Inda
Kedves Boszika!
Nekem is többször el kellett olvasnom, mindig találtam valami újat a sorok között. Nekem egyébként tetszett, hogy ilyen kevés szóval fejezted ki gondolataidat.
üdvözlettel: bandrás