Ember, állat
Egy lovat vert egy ember a Tiszánál,
Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt.
Szegény, vert állat nyerített s a száján
A hab fehérlett és a gondolat
Az ember vak agyában csak derengett.
Szegény vak ember, míg te egyre verted
Szegény lovat, én sírtam tehetetlen
S az égre, földre néztem és kerestem
Az Istent, aki jó, aki hatalmas,
A megváltásra gondoltam. Kereszten
Halt Krisztus. S győz az ostor, dárda, kardvas.
Juhász Gyula: 1883 – 1937
Mensch, Tier
Das Pferd schlägt ein Mann wild an der Theiss Pier,
an einem Morast, bei dunklem Himmel.
Das Pferd hat gewiehert, der arme Huftier,
der Schaum wurde weiss auf der Mund der Schimmel,
es dämmerte in blinden Geist des Mannes.
Armer Blinder, indes ihn schlagen hat es
den Armes Pferd, ich weinte hilflos, unbeholfen
‘d schaute zum Himmel ‘d zur Erde verschmolzen
zu dem Herrgott, der gut ist, der mächtig ist,
dachte an Erlösung. Am Kreuz gestorben.
Peitsche, Speer und das Schwert, das Gewinner wird.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
5 hozzászólás
Kedves Tóni!
Megrázó sorok. Gyerekkoromban én is láttam olyan esetet, amikor a ló elakadt a kátyúban és a gazdája ostorral verte. Édesapám segített a lónak kiemelni a szekeret, a többiek meg az ablakból nézték. Az ember nem változik.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, az én szerény véleményem szerint egy ember változhat, csak a karakterje nem…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Az “embert” nem az egyénre, hanem mint fogalomra gondoltam. Minden korban voltak szerények, szelídek, gondosak, szorgalmasak, lusták, nemtörődömök, önzők, kegyetlenek, stb. Az egyén viszont valóban változhat.
Szeretettel: Rita 🙂
Nagyon szép, megrázó versedet
elismeréssel olvastam.
Gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa,a kedves szavaidat, igen egy szömorú formája az emer és az álat közötti kapcsolatnak …üdv Tóni…