Szürke pala ma a februári ég,
éjkócos a város, a virradat kancsal.
A kései hold elázott kiflivég,
a horizont kávé fáradtbarna zaccal.
Deviáns vércsepár sikoltva kering,
Penelopé-szövetét fölfejti a csönd.
A reggel szaltó, őrült bungee jumping,
ugrunk, s napra nap visszaránt az odafönt.
2 hozzászólás
Egyfajta "mókuskerék"-érzést keltenek soraid. Minden nap őrlődés, zsákutca…
grat
leslie
Úgy, úgy, így ugrabugrálunk napról napra, kedves Leslie 🙂