Kapcsolatok

Ködbe vesző arcok
Lebegnek valahol a térben,
Lehet nem gondolunk rájuk rég,
Vagy az agyunkon most suhannak át éppen.

Emlékek, létező emlékek
Kapaszkodunk beléjük, akár a szélbe,
De hamar elillan karjaink közül
S mi engedjük is ezt, félve.

De lelkünkben bújnak meg,
S időről-időre fellebbennek újra
És így választhatunk:
Feledünk, vagy magunkkal visszük az útra.

Magunkkal visszük-e az érzést
Élve tartjuk-e még, csak hogy látsszon:
Mindenkit szívünkbe zártunk
S ha kell, önmagunkhoz kötjük láncon.

Önbecsapás, vagy félelem ez?
Mi számunkra az emlék?
Az elengedés miért rémes árny?
Szinte meztelen ezek nélkül az elménk?

Vannak kik messze kerülnek tőlünk,
Az élet más részében léteznek tovább
Tudjuk túl nagy lesz a szakadék,
Mégis, tett nélkül reméljük a csodát.

Csak egy telefon, egy levél
Ahely’t, hogy feladnánk,
De nehéz az első lépés
Talán nem is kíváncsiak már ránk.

Pedig hinni kell, hogy igen,
Hogy átsuhanó gondolat vagyunk mi is
Lépni kell a másik felé, mert az életben
Túl sok szakadék tátong e nélkül is.