mai sétámon
reggel kinn az erdőben
síró madárdal
***
magas akácfán
vadgalamb elhagyatva
keservesen sír
***
párját keresi
mindennap együtt voltak
ma egyedül van
***
ma valami más
hangja szomorúan cseng
ide-oda száll
***
lenn a fa alatt
a mozdulatlan párja
már holtan fekszik
***
egy kis sírgödör
felette száraz halom
két ágból kereszt
***
ág mellett ülve
köszönetének jele
szép turbékolás
4 hozzászólás
Milyen rendes, hogy valaki egy kicsi sírt csinált a meghalt madárkának. Már én is elástam elpusztult madárkát, igaz keresztet nem tettem fölé, csak egy nagyobbacska követ, hogy ne ássa kis esetleg egy más állat.
dves Szusi!
Látod vannak emberek akik néha a közösség szempontjábol érthetettlen dolgokat csinálnak, de kevés olyan buta mint én, aki még le is írja. De ez is én vagyok. Nem egy bátor, erős, mindig az igazát kereső férfi, hanem egy ember, aki elérte az életénak a harmadik, utolsó stádiumját, amikor egy férfi őszintén megmondhatja azt amit gondol. Ugyanis egy ember életében három ilyen stádium van:
Az első, amikor még gyerek, addig mindig azt mondja amit gondol…
A második, amikor részeg, amikor azt mondja amit józanul nem mer kimondani…
A harmadik, amikor már a hetven körül van, mert akkor már tudja, a nőknek már nem ér semmi hazudozás, mert már úgy sem veszithetsz el nálluk semmit az igazsággal
Küszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Olyan ismerős ez a történeted. Írtál már hasonlót!
Szépen fogalmazol az alkotásaidban!
Mindig szívesen olvaslak. Valahogy mindig mélyen tudod megírni a műveidet!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Egy dolog mindig a legfontossab volt a számomra: Ha valamiért kedvel, szeret valaki, akkor azért mert az én vagyok, mindenestöl, mint ahogy a németek mondják: Mit Haut und Haar! (szöröstöl,böröstöl)
A verseimben is, a Haikuimban még inkább, mindig az volt a célom, hogy azért szeresse valaki, mert szereti ahogy megfogalmazom megírom, és nem azért mert úgy fogalmazom, írom meg, ahogy ő szereti. Lehet ez ez kis különbség, de számomra egy nagyon fontos kicsinység. Ezért is sohasem kell gondolkodnom, hogy ís írjam, mert mindig csak azt írom le amit érzek. Őszinte vagyok úgyanúgy az olvasóhoz, mint magamhoz is. De inkább szeressen igy egy, mint amúgy többszázan is.
Mindig örülök ha írsz, és
üdv Tóni