vígan felkap és elfut velem,
pázsitszőnyegen lágy keringő,
gyönyörű élmény, úgy élvezem.
Felkérni készül a szélvihar,
nem akarom engedni magam,
kapaszkodok egy szalmaszálba,
de még twisztelne velem utoljára.
Semmi sem szegi álnok kedvét,
testemen érzem felhő nedvét,
kitépte szívemet a tomboló szél,
bocsánatot semmiért sem kér.
A nap segítségemre siet,
viharnak mindenért megfizet,
felszárítja a könnycseppeket,
és fülembe súgja, hogy szeret.
8 hozzászólás
Szia! Ez első versszak nagyon tetszik, de lehetne következetesebb a rímképlet, szerintem még hatásosabb lenne az egész. Üdv, Poppy
Nagyon tetszik az egész. Gratulálok!
Tetszenek a természeti képek! Jó lett!
Nagyon kedves, könnyed vers! Igazán jó volt olvasni e hideg téli reggelen!:)
Itt kívánok Neked Boldog szülinapot!:)
Kedves Poppy igyekszem 🙂 Köszönöm, hogy itt voltál.:-)
Kedves Colhicum köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. 🙂
Kedves Boer nagyon köszönöm, hogy olvastál. Örülök véleményednek. 🙂
Kedves Sleepwell köszönöm, hogy itt voltál.Örülök véleményednek.
Figyelmességedet és jókívánságodat nagyon köszönöm, igazán jól esett.
Szeretettel: Györgyi
Kedves TnéGörgyi!
Nagyon tetszik a versed! Gyönyörű képeket festettél! 🙂
Szeretettel: Laguna