keserve(r)sek

Szia Vox! 🙂

Mosolygok, pedig súlyos ez a versed, olyan érzések levezetése, melyek bármelyik emberben megvannak, de te egyedi módon, saját stílusodban fűzted össze gondolataidat.
Megtalálhatók itt a rád jellemző motívumok, a kérészélet, a csillagok és a világmindenség, s mindezt úgy építetted, hogy írás közben le is bontottad.
Nem véletlenül “keserve(r)sek”-ként állnak össze soraid.
Egy emberi élet szépségei és viszontagságai bontakoznak ki, az élet és az elmúlás képei sorakoznak. Azt mondják, hogy fájdalomból születnek a legmélyebb versek, és nálad ez folyamatosan bizonyítást nyer.

Szabadon írsz, mégis van benne némi ösztönből jövő kötöttség.
Miközben belemerültem, elolvastam a részeket fordított sorrendben is. Egész más hatása van, visszafelé vitt az időben, s miközben haladtam, kitágult a tér, fokozatosan megjelentek a színek, és friss levegő áramlott az elhasznált helyére.

Nem hagyhatom ki, hogy nagyon jó meglátásaid vannak verselésben, különös tekintettel a fölösleges szavakra, a “túlírásra”, ezt számtalanszor megmutattad kritikáidban, és azt sem felejtem el, hogy megláttad azokban a verseimben is az értéket, melyeket én viccesen “légypiszoknak” tituláltam. 🙂
Köszönöm neked ezeket az erősítéseket, azt pedig külön, hogy a blogom megálmodójaként rávettél, hogy szerkesszem, szépítsem, és magam jöjjek rá, hogy milyen jó érzés egy “összkomfortos” helyen elidőzni, ahol minden karnyújtásnyira van, és kikapcsolódhatok.
Tiéd a 8473. hozzászólásom, nem hagyhatom ki, hogy hozzád is legyen néhány szavam, hiszen érdemes olvasgatni a verseidet – az élet nehéz oldala bontakozik ki általuk, és ez sokakat érint, tehát többen is azonosulni tudnak a gondolataiddal.
Kérlek, olvasd majd el fordított sorrendben a “keserve(r)sek elemeit! 🙂
Köszönöm, hogy olvashatlak, gyakrabban kellene írnod, illetve megmutatni valahol, amit eddig összegyűjtöttél.
Lehet, hogy már nem tudsz válaszolni a “szünet” miatt, de ne aggódj, tudom, mit mondanál. 🙂

Szeretettel: Kankalin