Egy napsugár még rám kacsint,
lassú hitekbe hűl a nyár,
a tó fölött is tudja mind,
és úgy cikáz ezer bogár.
Az erdők csendje oly süket,
megint egy álmos, néma kor
takarja csontos testüket,
árnyéka méregzöld bokor,
és fönn egy felhő átevez
a türkiz-éden tengerén,
egy sziklacsonkon, így van ez,
hálóját vetni látom én,
fölnéz a fény, s a régi hegy
ösvényén estbe halni megy.
11 hozzászólás
Kedves aLéb!
Akár egy festmény a versed, ráadásul zene is, viszi az olvasót a ritmus. Számomra érdekes megoldás, hogy amikor már majdnem "közhelyesbe" megy egy kifejezés, mindig visszaveszed
egy egyedi szóhasználattal. izgalmassá válik tőle a vers.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Nagyon örülök az észrevételednek, azért, mert pontosan így szántam: mi lehet "közhelyesebb" egy igazán szép későnyári alkonynál (bocs, talán a balatoni naplemente aranyhídja…), és mégis, megszorítja az ember gyomrát egy ilyen élmény szépsége. Persze meg is hökkent jó esetben, hogy "affenébe, hogy megvett, pedig…).
Szóval nem szaporítva a szót köszönöm, hogy olvastál, nagyon köszönöm az értékes észrevételed, örülök, hogy itt jártál.
aLéb
Szia kedves aLèb !
Remek, rendkívül dallamos, nagyon eltalálták a rímel. Köszönöm az élményt.
Szeretettel :Zsu
Kedves Zsu,
szégyellem, hogy ennyi ideig nem válaszoltam a bejegyzésedre… Nagyon szépen köszönöm a véleményedet!
aLéb
Kedves aLéb!
Valóban élmény volt a versed, Sokféleképpen lehet megírni, megfesteni, megzenésíteni az alkonyt.
Ez mind benne volt, köszönöm
Ica
Kedves Ica!
Köszönettel én tartozom, és nem csak a bejegyzésed tartalmáért, de a türelmedért is, hogy ennyi ideig méltatlanul válasz nélkül hagytam. Örömmel láttalak itt.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nem tudom úgy olvasni ezt a versedet, hogy ne világítson benne tíz kicsi lámpás. 🙂
Kellemes hangulatú nyár végi gondolatok, képeid most is interaktív képeslappá állnak össze. Hangulatával kapcsolatban még megemlítem, hogy nagyon jól építetted fel, mert a melankolikus részek után mindig van egy kis feloldás.
A zárást muszáj kiemelnem, mert felemelő, szépen koronáz páros rímeivel és egyedi megfogalmazású költői képével.
Jó itt is olvasni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Itt is azzal kezdem, hogy szégyellem az elmaradásom, és nagyon köszönöm az itt hagyott gondolataidat. Mindig érdekesen, egyéni látásmóddal szemléled a verseket, és nekem emiatt is élmény olvasni a véleményedet. Köszönöm szépen.
aLéb
Kedves aLéb!
No, így kell ezt!
🙂
Csodálatos. Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs,
köszönöm szépen a véleményedet!
aLéb
Kedves aLéb!
Több versedet is elolvasván, utalok a bemutatkozó soraidra, amelyben reméled, hogy van még költészet,…nos. bátran jelentem, hogy én meg tudom!!..köszönhetően neked is!:-))"és Mert"fönn egy felhő átevez
a türkiz-éden tengerén," és az írás, ha ennyire művészi, nem kophat ki mindennapjainkból
Mély elismeréssel: pusztai