Idén a tavasz elmossa a szavakat,
az ihlet elúszik, a gondolat szétszalad.
Május aranya viharfelhőn délibáb,
az ablakon csak sápadt alkony vérzik át.
Egy költemény a pocsolyaszín ég alatt,
két csönd között, mint elvakart seb, felfakad,
s a váratlanul rajtam ütő villanás
csak szétfröccsenő, unott eső – semmi más.
4 hozzászólás
Nem unott eső, igazából szetintem nagyon jó. Szivárványos napot és gondolatokat Neked!
❤
Köszönöm szépen 🙂
Kedves Edit!
Mint látom, kevesen olvasták
szép versedet, pedig jó is, szép is, és
nekem tetszett.
Szeretettel gratulálok:
Finta Kata
Köszönöm 🙂
Erika