Két eldobott élet

Volt egyszer egy fiú, jólelkü bár szerény,
Nem volt éppen gazdag, de nem is volt szegény.
Volt egy jó állása, saját lakás várta,
Estefelé pedig édes asszonykája.
Kilenc éve éltek boldog szerelemben,
Ám ez csak a látszat, más volt a háttérben…

Kilenc év nagy idő és a tüz kihunyhat,
És ami oly jó volt, az a porba hullhat.
Félrelépett a lány, hütlenségbe esett,
És a fiú szivén szép nagy sebet ejtett.
Nem szerette többé, másik pasit akart,
Nyomban összecuccolt s elköltözött hamar.

Ott állt szegény fiú, egy világ dőlt össze,
Szivében vihar dúlt, záporozott könnye.
Kiment a konyhába, kést vett a kezébe,
Felvágta ereit s vér folyt a pengére.
Lassacskánt folytak el vérének cseppjei,
S tán-tán felvillantak a legszebb percei.

A leány is meghalt alig pár napra rá,
Az a másik fiú okozta halálát.
Összeszólalkoztak s halállal ért véget;
Igy ment veszendőbe két eldobott élet….