Mikor egybesimul ég és Föld,
mikor nem számít már a jövő,
csak a múló jelen csodája,
mikor jövőnk jelenünk álma,
akkor teljesül be a varázs,
örök szerelem utáni vágy.
Mikor versben dalolhat a szív,
hogy ne sejtse senki kinek ír
a költő lángból szőtt verseket,
mikor menekülni kell, mint vad,
tiltott szerelmet féltőn rejtve,
akkor kel bíbor égre az éj,
segítve a szerelmes zenészt.
Mikor magányos szív társra lel,
egymásból merítve életet,
akkor felkiált a józan ész:
Nem! Nem engedem! Nem lehet még!
Elég a pillanatnyi varázs,
egymásért lopott percek, órák.
Az eggyéfonódás majd akkor,
ha összeolvad Föld és ég,
s e két szerelem senkit nem sért.
3 hozzászólás
A vers gyönyörű, lenyügöző, és magával ragadó. Csodálatosan szép jelzőkkel írja le milyen lesz, ha elérkezik a várva-várt “végállomás”, amikor már nem kell titkolni többé semmit sem, amikor két szeremes álma beteljesül. Nekem nagyon tetszett. GRATULÁLOK!
“mikor jövőnk jelenünk álma,” ebből vagy hiányzik 1 névelő, vagy 1 vessző…
ez a feltevésem sokszor előfordul még, pl: “[az] örök szerelem utáni vágy.”, vagy nagybetűvel, vagy Ámor utáni vágy, vagy mittomén de így nem olyan szép a mondat.
“mikor menekülni kell, mint vad,
tiltott szerelmet féltőn rejtve, ” Mint vaddal vitatkoznék. Tudniillik a vadnak az élete a fontos, nem pedig a szerelme. Szerintem ez 1 rossz hasonlat. Elrontja a szerelem.
Lehet igazad van, de elárulom neked, figyeld a kezem, mert csalok. 🙂 eElloptam az a-betűt. Nekem a dallamot igy adja ki. A vers számomra zene.
Ott a vaddal, meg az a helyzet, hogy a titkolt, üldözött szerelmet ugyanúgy kell félteni, menekíteni, rejteni, mint vadnak az életét. Én már csak tudom. 🙁 🙁
Nagyon örültem a kritikádnak. Gyere máskor is, most úgy érzem, így lett jó, ahogy lett, de van egy csomó versem, amiről már most tudom, csapnivaló. 🙂 🙂