Kitérő, pármillió év vesztegzár
– néhány múló perc félszázada még
az ötvenegyes dínósárga tuja sínvonalán
Ecserinél, a Tangónál…
Mennyi, mennyi rézmozsár,
tölcséres daldaráló-gramofon,
kékfestő amcsi farmer
talált ott újgazdát
mire szemből az ellenvonat megtért,
s a kalózok’ kicserélhették
a piros, zöld, sárga, kék, barna stafétát.
Bőr pertli…, Csing!
…és döcögtette tovább a „GOO Voltos” egyenáram
– egyiket Pest felé, másikat Imrének –
a két niginaga-niginagát.
2 hozzászólás
Szia UV!
Jó kis nosztalgiázás! Néha szeretném ha visszajönne az a világ!
Leginkább a "daldaráló gramofon" tetszett. 🙂
Lesz hozzá dallam is? El tudnám képzelni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szió!
Ez csak szimplán versnek született. Nem, nincsen hozzá dallam.
Szeretettel, uv