Ki szóval, ki tettel,
ki egyéb más szeretettel
vonz és vállal feladatot,
többet, mint mit jussba kapott:
Biztasd hát a jámbort,
ki erdőkbe téblábolt,
de zsúfolt csönd riasztja –
reszkess érte, miatta
te is. Mert nyújtózó féltésed
egyszer majd visszaölel téged,
s addig minden simogatásod
néked ringat tiszta álmot.
Ki szóval, ki tettel,
vagy egyéb más szeretettel
örökséget vonz és vállal
ingyen: békére jut önmagával.
3 hozzászólás
Juhász Ferenc: Te ekével, te kalapáccsal, tollal
Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a gőzfűrész ferde fém-fogával,
a vas az erejével,
a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
a föld azzal, hogy kenyeret terem,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
kinek karja van, a két kezével,
kinek karja nincs, a mosolyával,
a nap csobogó sugarával,
teljes erejéből,
kinek fényes a lelke, szép szavával,
akire hallgatnak a vizek,
az dalával
szelidítse meg a vizeket,
az erős gyúrja meg a fémet,
adjon lelket a lelkes anyagnak,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
építse, építse, építse ezt a hazát!
Kedves Attila! Le a kalappal! Mély mondanivalód, remek versszakokba építetted. Tetszik! ((Zoli
Köszönöm, Prince :)))