Bolondosan bájos,
Felnőtten kislányos,
Naivan nagy tudós,
Szerethető, odabújós,
Frusztrált, fóbiás,
Más szemében óriás,
De mégis apró és félős,
Szegényen is tehetős,
Adakozó, megkapó,
Építő, mégis romboló,
Kreatív, de sablonos,
Mosolygósan harapós,
Játszva megtanuló,
Elégtelen nebuló,
Könnyen elfelejtő,
Jelesre vizsgázott szerető,
És boldogan boldogtalan,
Mert még keresem önmagam.
8 hozzászólás
Nagyon éredekesen összehangolt vers és talán épp ez az ami benne tetszik ,igazán jó ,gratulálok,csak igy tovább.
Köszönöm!Igyekeztem…mindig igyekszem!
Fejbe üt a tény ,amikor valaki azt szűri ki a versekből,ami nyilvánvaló.Azt,hogy,mit
akarsz mondani eversel szerintem világos.Engem az kapott meg,ahogyan ezt
sikerül neked kifejezned kőltői motivumokkal-bár itt csak a felsorolást észlelem
-valamint a vége felé emelkedő hangulattal.Aversed minden sora egy külön kől-
temény címe lehetne.Hiszem,hogy ennyiszer lehetsz ember,ám nem lehetsz ennyi-
szer önmagad.Nem lehetsz egyszerre szerető és harapós.
Na,tessék, én is érzelmeid elemzem.Bár ezek a tieid.Szépen vezeted a versed fo-
nalát,de szerintem a műfaj-mármint a verselés-nemlehet csak függőleges szóvezetések sorozata,hanem van súlypontja,olykor szétágazik,mi több behállóz
és zavarba,vagy legalább is izgalomba sodorja olvasóját.
Még várlak.Sikert!
Mikor megláttam verseid között ennek a címét, rögtön felkaptam a fejem, mert van egy hasonló, Ki vagyok? című saját szerzeményem. Emiatt mindenképp rászántam magam az olvasására, és mert eddig tőled még csak a párbajbaj, láncversben olvastam. Úgy érzem, te jobban megoldottad a feladatot, ebben a játékos, ellentétekkel teli kis versben mintha teljse mértékben bemutatkoztál volna. Egy 500 oldalas önéletrajzi regénnyel ért fel.
Ez gyönyörű…
Én is gyakran feltettem (felteszem) magamnak a címben szereplő kérdést. Ismerős érzés az útkeresés. Néhol szerintem kicsit döccen a ritmus, de alapvetően tetszik.
Szia!
A vers nagyon tetszik, egy apró dolog azonban mégis kicsit zavarja a ritmust:
“Kreatív,de sablonos
Mosolygósan harapós”
Az utóbbi sorban a hosszú magánhangzó egy kicsit nem illik a képbe. Mégegyszer, nagyon tetszik!
Sciona
Szia!
Milyen sokféle arca is lehet az embernek! A Tiéd is ilyen, és az utolsó mondat elárulja azt is, milyen jól látod Magad kívülről (belűről).
Gratula
Vipera