istenem, ne hagyd
hogy fejemben ezer
őrült gondolat széttépje
foszló lelkemet,
elküldöd a Csábítást
az Ördögöt és a Gyilkost,
mind kimar belőlem
egy szeletet, s én
próbatételed egyre
gyengébben viselem,
segíts istenem,
hogy vaskos pajzsom
megleljem, s nyomorult
elveszett ne legyek
hiába kívánom is egyszerre
a Csábítást, az Ördögöt
s a Gyilkost, jöjj el
szólj szigorral, erős szóval
üss és verj,ha csak abból
értek valóban, csak
ne engedd, hogy lelkem
bűnbe tévelyedett
gondolarengetegem
újraépíthetetlen
darabokra tépje!
6 hozzászólás
Hát igen, van olyan kisértés ami a bűnbe visz, ugyanakkor míg átéled élvezed a helyzetet aztán jön a bűntudat. Rajtad áll, hogy vállalod-e. Apró kis megjegyzés: Isten nagybetűvel kell írni. Grat versedhez!
Barátsággal Panka!
Egyébként a szabad formában előadott verseknél is jobb, ha betartjuk a szabályokat, hogy a mondatokat nagybetővel kell kezdeni. Kicsit furcsának tűnik, hogy a Csábítást, Ördögöt, Gyilkost megtiszteled a nagybetűvel, az Istent viszont az elején és mondatok között is kicsivel írod. Nem vagy következetes. Ne sétődj meg érte, jó indulattal jegyeztem meg.
Egyébként tartalmilag nekem olyan, még imának is beillene, hiszen Istenhez fohászkodsz lelked megmentésére.
Szeretettel: Kata
Köszönöm a hozzászólásokat! Nem vagyok hívő, így nálam "isten" a sors, a természeti erők, és maga az emberi gondolatokban rejlő fegyelem megtestesítője. Azért nem írtam nagybetűvel, mert úgy a keresztény Istent jelentené, de számomra itt mást szimbolizál. Általában nagybetüvel kezdem a sorokat, de itt így alakult….nem tudom megmagyarázni az érzéseimet, csak leírom őket. Köszönöm, hogy írtatok, és a kritikát is, mert azokból tanulok!
H.
Érzéseid jól átjönnek a verseden.
Szeretettel: Rozália
Kedves Hayal!
Versed olvasása közben egy különös érzés fogott el. Te kéred, könyörögsz a segiségért, de valami azt sugja nekem, te magad az mát régen tudod, és csak azokat az érzéseket irtad le, mielött még a válaszban nem voltál biztos. Ezt az érzésemet legjobban ki tudom fejezni Paulo Coelho egy idézetével:"Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől."
Üdv. Toni
Kedves Toni!Köszönöm, hogy írtál, a Coelho idézetet pedig külön köszönöm!Épp most olvasom az "Élet" c. idézetes könyvét, és nagyon jó, azt hiszem mindenhez lehet erőt-ihlehet gyűjteni belőle. Örülök, hogy véleményeztetek!
H.