Kislány suhant el mellettem,
néztem kedvesen, szelíden.
Egy napon végre elértem,
hozzá is léptem merészen.
Olyan ismerős vagy nekem,
a mozgásod, lényed, lépted,
hallhatnám, hogy mi a neved,
kivel éled az életed?
Elszaladt a lány nevetve,
szemében ifjúság lángja,
majd visszanézett rám esdve
és szomorú lett a hangja.
Ne keress már és ne kövess,
én múlt vagyok, te meg jelen,
el nem érhetsz, hát ne siess,
te voltál, ki most idegen.
2 hozzászólás
Kedves Rita!
Tetszett egyéni,fantáziadús versed!
“Ne keress már és ne kövess,
én múlt vagyok, te meg jelen,”
Csoda jó!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Igazán meghatóan kedves a hozzászólásod, örömöt szereztél vele. Bizony, nem érdemes a régi önmagunk keresni, mert a múlt nem tér vissza soha.
Szeretettel: Rita