Közeleg a fergeteg,
én az ágyon heverek,
jön egy fekete felleg,
biz' én annak nem kellek!
A forgószél vele jár.
forgószéken ülök már,
úgy várom hogy érkezzen,
szárazsággal végezzen!
A villáma oly rémes,
kezemben van egy krémes,
villoghat itt a falon,
én a krémest befalom.
Ezer ördög, menny dörög!
Van jó dinnyém, mely görög,
hozzáfogok megenni,
úgysem tudok mást tenni.
Szél rázza az ablakom,
elnyúlok a pamlagon,
odakinn a jég kopog,
a hűtőmből sört hozok.
Szivárványra emelem,
egykettőre lenyelem,
továbbáll a fergeteg,
kisüt a nap, emberek!
6 hozzászólás
Kedves Albert!
Nagyon tetszik a versed! Szeretettel olvastam.
Gratulálok:
Kata
Köszönön a gratulációt, Kata!
Ebben a versben újítottam, nézőpontot váltottam. Arról szól, milyen is bentről megélni egy fergeteges nyári záport, a lakás falai között. Nekem így sikerült, a vihar átvészelése és a versem.
Üdvözlettel: alberth
Kedves Albert!
Szeretem a verseidet mert könnyedek.Süssön is ki a nap. Én sem szeretem a vihart:)
Barátsággal:Ági
Köszönöm Ágnes! Mifelénk,(Debrecen), ezen a nyáron nem szűkölködtünk a napsütéses órák számában. Örültem is neki, mert végre sok-sok napfényben volt részünk főleg július és augusztus hónapokban. Le is barnultam alaposan, pedig nem feküdtem ki a napra, csak járkáltam a városban…
Baráti üdvözlettel: alberth
Csak az ablak ki ne törjön,
és a vihar be ne törjön! 🙂
Jó kis vers!
Barátsággal: dodesz
Kedves Dodesz!
Nálunk áprilistől július végéig annyi vihar volt, hogy sokszor már azt megakadályozta, hogy elinduljak valamerre itthonról. De júliusban, augusztusban elkerültek minket a viharok, s már úgy elszoktam tőlük, hogy nem is hiányoznak ősszel sem.
Köszönöm az értékelést!
Baráti üdvözlettel: alberth