Kitekintek amerre a
világ nyitja ablakát,
s hagyom, elém
tárja báját:
fenyők havas táját,
hegyek ölelte fényes
fagyott tavát,
jégnek áttetsző
kristályvirágát,
lenyugvó nap
utolsó mosolyát,
holdnak első vízen
táncoló sugarát,
hegyi patak csendben
ringatózó hullámát,
s bimbózó remény
vékony hálóját.
Kitekintek, s
érzem, nyughatatlanul
elönt a vágy, hogy
hegyekbe sírjam
múlt bánatát,
völgybe daloljam
jövő halkan rezdülő
hívását, s
hegyoromnak
suttogjam jelen
álmokkal szőtt
imáját.
2 hozzászólás
WOW.Szívből gratulálok,ehhez a kellemes alkotásodhoz.Kívánok:Jó életerőt&jó egészséget,igaz lelki társakat.Szeretettel&Tisztelettel:Sankaszka.GOD HELP US.
Kedves Sankaszka, köszönöm a velemenyes, örülök, hogy olvastal, es tetszett az irasom! Terj be maskor is hozzam,
H.