Egy fáradt őszi hajnalon érkezett,
Megtépázva, mint régi koldusok,
Kívülről fázott, belül éhezett,
Nagy fájdalmában elbujdosott.
Lassanként ismerte meg e világot,
Lapról lapra, mint egy jó regényt,
Sok szépet, még több szörnyűséget látott,
Velünk kesergett, bízott és remélt.
Százszor is megnézte a naplementét,
Háztetőkön ücsörgött hosszasan,
Mind-mind megannyi varázsos emlék –
Nem gondolta, hogy lent ennyi csoda van.
Végül megszerette a földi tájat,
Mely oly más, mint az égi álom,
Csak éjszaka érzett mindig honvágyat
S elgondolkodott mélyen a halálon.
„Milyen különös hely!” – gondolta egyre – ,
„S mily furcsák errefelé a lelkek:
Mennyi nemes szív, jó szándék, nagy eszme,
Mégis oly szomorú a sorsa az embernek.”
Tudta jól: ez nem az ő világa.
Társra nem lelhet itt lent senkiben;
Vissza kell térnie nemsokára,
Csak a hosszú út előtt megpihen.
Magába szívta még egyszer a dús levegőt,
Elraktározta az emlékeket fejében.
Olyan szomorú lett, mint soha azelőtt,
És felemelkedett az Úr nevében.
A szép verseket megtanulta mindet.
Még utoljára a madaraknak intett,
Majd felszáll, s tán örökre itt hagy minket
E messzeségbe révedő tekintet.
8 hozzászólás
Az utolsó előtti szakasz példája: hogyan nem kellene verselni.
Én pedig biztatlak a további munkára. Az első két-három versszak kifejezetten tetszik, de a többiben is találok értékeket. Tehát: Előre.
Gyogyónak: Nem hinném, hogy ilyen tuskó módon kellene fogadni egy új társunkat, ahogyan Te teszed.
antonius
Klasszikus formában írt versed – szerintem tartalmi szempontból is megállja a helyét. Nem számoltam a sorok szótajait, de a rímek szabályos váltakozása is tetszik. Versbe illő szép költői szavakat használsz, helyesírási szemponból is igazán elismerésre méltó.
A versedről rossz kritikát gyártani csak kirívóan rosszindulatból lehet.
Kérlek, ne törődjél vele.
Gratulálok a bemutatkozó versedhez, és szeretettel köszöntlek a Napvilágnál.
Érezd jól magad közösségünkben!
Szeretettel: Kata
Kedves gyogyo!
Köszönöm az őszinte kritikát, lehet benne igazság. Mentségemül annyit, hogy amatőrként írott verseimet eddig senki sem látta, saját műveimet pedig nem tudom objektíven megítélni, így bár igyekszem a legjobbakat kiválogatni, nem biztos hogy elsőre sikerül. Tehát ha adsz nekem még egy esélyt, lehet hogy valamelyik másik versem elnyeri tetszésed. Ha meg nem, akkor ne haragudj.
Üdvözlettel,
Travis Bates
Isten hozott Travis!
Az őszinte, ámde annál rosszindulatúbb kritikát nem feltétlenül szükséges megköszönni… Elnézést kérni pedig nem kell azért, ha valaki nem képes megérteni érzéseket, költői képeket!
Nagyon tetszett versed! Az Angyalok városa c. film hangulata töltött el kicsit olvasás közben! Szakértő kritikával nem szolgálhatok, nekem az a fontos, hogy érzéseket generáljon az, amit olvasok! Fontos, hogy képek keljenek életre a szemem előtt! Fontos, hogy legyen egy lendület… ritmus, amely nem tör derékba félúton!
Úgy érzem, megkaptam minden fontosat ettől a szép bemutatkozó alkotástól!
Gratulálok és csak így tovább!
Szeretettel: Falevél
Kedves antonius!
Köszönöm, bár nagyra értékelem az őszinteséget, egy kis biztatás olykor mégiscsak jobban tud esni – pláne Tőled, aki olyan verset tud írni, mint a "Tested melegét". Egyelőre az a tervem, hogy (kíváncsiságból) feltöltöm az eddig írott verseim egy részét, de persze születnek újabbak is, és igyekszem folyamatosan csiszolni a technikámat.
Üdvözlettel,
Travis Bates
Kedves Finta Kata!
Köszönöm szépen kedves üdvözlő szavaidat! Szerencsére a legtöbb közösségben jól érzem magam – hát még ott, ahol ilyen jó szívvel fogadnak! Annak pedig külön örülök, hogy a versem is tetszett. ( Ugyanakkor jól teszed, hogy a szótagokat nem számolod, mert én sem szoktam – lehet hogy kellene? 🙂 )
Üdvözlettel,
Travis Bates
Kedves Falevél!
Köszönöm a szívélyes fogadtatást! Meg persze a véleményedet. A párhuzam biztos nem véletlen, mert bár tudatosság nem volt bennem, de az Angyalok városa az egyik kedvenc filmem.
Üdvözlettel,
Travis