Ásító időmben
csorba a gondolat,
itt,ott még tévelygő
furcsán vad hangulat.
Lelkemnek húrjain
szokatlanul átzeng,
néha megbicsaklik,
majd új erővel peng.
Mocorgó csendemnek
virtuózan játszik,
kóbor merengésem
rajta meg nem látszik.
Ébreszti tudatom,
s onnan kicsusszanva,
tűnik a semmibe,
se híre, se hamva.
10 hozzászólás
Bizony ilyen a gondolat, kering, eltűnik, és újra megtalál bennünket. Sikerült megfognod, a semmibe tűnőt is. 🙂
Gratulálok Judit!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Gondolataink száguldanak, bújnak, illannak…
Amilyen a hangulatunk.
Nagyon köszönöm, Judit
A kóbor gondolatok, már csak ilyenek.
Szeretettel:Marietta
Hát igen, köszönöm Marietta!
Szeretettel, Judit
Nagyon jó!
Ezt meg kellett írnod!
Ja és Boldog szülinapot!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt!
Nagyon kedves Tőled, hogy megköszöntesz és én boldogan megköszönöm.
Szeretettel üdvözöllek, Judit
Szia Judit!
Már hiányzott verseid dallamossága és úgy látom,
még a semmibe tűnő gondolatok is dalolnak kezeid között! :)))
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Nagyon örülök Neked, már régen hallottam felőled.
Szeretettel, Judit
Kedves Judit! szép ez a kóbor gondolat!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Nagyon köszönöm, örülök Neked!
szeretettel, Judit