úgy mint egy erdei fahéj,
sokszor nem is veszik észre
ott él, mint egy disznóparéj.
Mintha el akarna bújni
oda a zöld moha alá,
sehol sem érzi jól magát
elbújhat ő akár hová.
Köcsög is kiment divatból
pedig régen abból sok volt,
reggel minden paraszt házban
kinn a kerítésen lógott.
Délfelé és a fejéskor
volt az asszonyok kedvence,
mindenfélére használták
de legtöbbször a friss tejre.
Mért is volt gyerekkoromban
köcsög nekem a csúfnevem,
talán mert mint a kökörcsin
én is úgy eldugva éltem.
Mert engem is csak úgy ritkán
véletlenül vettek észre,
olyan voltam mint a köcsög
tovább adtak kézről-kézre.
Kis koromtól szolga voltam
kanász, juhász, csordás gyerek,
éjjel pajtában álmomban
begyógyultak a friss sebek.
A kökörcsin és a köcsög
végre megtalálták egymást,
mindkettő éli világát,
de mindketten, ma már egy mást.
Mucsi Antal-Tóni