Fent, a Kis-Tubesen arcomba fújt a szél, mondja Viki. Az alkony vérvörös fénye már leolvadt az égről. Hűvös volt, de nem hideg. Kigombolt kabáttal dőltem a rideg vaskorlátnak, kezemben tartottam Jürgen levelét, a „Brief”-et, ahogy ő maga mondaná. Alattam szürke színt viselt minden. Az egész táj úgy nézett ki egészen a Tenkesig, mint egy bánya: egy szénporral befedett meddőhányó. Mintha valaki vasreszelékkel szórta volna be a mezőket és az alattam fekvő várost. A pécsi utcák fényei lávafolyamként kanyarogtak a grafit színű házak között.
A városon túl észrevettem a Malomvölgyi-tavat is, mondja Viki, messze volt, de mégis láttam a hideg víztükrét, amiben tépett, ólomszínű felhők úsztak. A nyáron ott is megfordultunk Jürgennel. Akkor még zöldellt körülöttünk minden. Úgy bicikliztük körbe a tavat, mondja Viki, hogy egymás kezét fogtuk, miközben csak fél kézzel kormányoztunk. Ez így meglehetősen nehéz mutatvány, sokat nevettünk a bénázásainkon. Jürgen egyszer majdnem átbiciklizett egy békés horgászon is: kis híján belehajtott a tóba. Ahogy a tört magyarságával megpróbálta a gumicsizmás horgászt kiengesztelni, azon olyan jót mulattam, hogy még a szemem is könnybe lábadt. Ebben a pillanatban lettem szerelmes belé. Félórával később felkerekeztünk az egyik kilátóhoz. Egy kiolvasott napilap papírjaiból repülőket hajtogattunk. Azokat dobáltuk a tó fölé, versenyeztünk, kié marad legtovább a levegőben. Mindig én nyertem, Jürgen nem volt tehetséges repcsikészítő. Amikor végre egyszer ő nyert, megcsókolt.
Fent, a Kis-Tubesen arcomba fújt a szél, mondja Viki. A göcsörtös, kopasz fák vénnek és öregnek tűntek a kilátó és a városszéli sátortetős házak között. A rideg korlátnak dőlve bontottam fel a „Brief”-et. Tudtam mi lesz benne. Az utóbbi hetekben egyre ritkábban telefonáltunk egymásnak. Ha beszéltünk is, akkor se sokat, inkább hallgattunk. Miután nem vettek fel a pécsi egyetemre, nehéz ezt az ezer kilométert áthidalni, írta. Talán jobb lenne, ha befejeznénk – Schluss zu machen – írta. Ennek így nincs értelme…
Fent a Kis-Tubesen arcomba fújt a szél. Csend volt, mintha az egész környéket befedő vasreszelék rátelepedett volna a város zajára is, mondja Viki. A városi fények parázsként izzottak a szürke völgyben. Az volt az érzésem, ha jönne egy erősebb szél, lángba borulna az egész város. De nem jött. Nem ég itt már semmi. A levélből – a Briefből – repülőt hajtogattam és belehajítottam a fémszínű tájba. A szél felkapta, a Brief magasra fellendült, és a vén fák göcsörtös ágai felett úgy repült, mint egy igazi madár. Mint egy Briefmadár!
Amikor elindultam a Misina felé, arra gondoltam, hogy ezt a szójátékot már senkinek sem kell lefordítanom németre. Fájt is meg nem is…
6 hozzászólás
Kedves Sanyi!
Az a napsütötte nyár nagy kerítő! Kívül-belül kifényesít mindent…
Azok a szürke őszi esték elsöprik a nyári varázst…
Szépen írtad meg a nyári szerelemre való visszaemlékezést! Külön érdekes, hogy a lány szemszögéből.
Judit
Kedves Judit,
köszönöm, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszett. Igazad van, a nyár tényleg nagy kerítő. Lassan megint szezon lesz! 🙂
Sanyi
Egészen lenyűgöztél, de azért apróságokon elakadok: „Alattam szürke színt viselt minden.” Nem egyszerűbb, természetesebb „az alattam szürke volt minden”? „Magasra fellendült” helyett, a „magasra lendült”?
Mi szükség van a narrátorra? A „mondja Viki” –k nélkül egyes szám első személyben elmondanám és kész. A „Briefmadár” cím nagyon ötletes, nagyon kedves, a „Deszkából”-t azt viszont nem értem.
Apróságok, amiknek a megemlítését, ha rossz passzban vagy, akár kötözködésnek is veheted, pedig én csak csiszolgatni szeretném a gyémántot.
Nagyon tetszett és gratulálok. a
Kedves Antonius!
Köszönöm kedves szavaid, örülök, hogy tetszett.
"Alattam szürke színt viselt minden." – Valószínű, hogy épp a "volt" szót szerettem volna elkerülni. 🙂
A "magasba lendült"-nél igazad van, ott tényleg kissé hosszú voltam.
A narráció és a Deszka összefügg, mert ez az írás egy sorozat egyik része, mely a pécsi Villa-Deszka pizzériában játszódik. Viki a Deszka egyik törzsvendége. A Briefmadár voltaképpen a pizzériában játszódik, Viki ott meséli el az esetet a barátainak. Lehet, hogy megérdemelt volna egy bekezdést ez dolog…
Köszönöm észrevételeidet!
Sanyi
Szia Sanyi!
Az a Brief elszállt az érzésekkel, mint egy Briefmadár, hú ez nagyon találó. Pécs pedig, azt hiszem egy írásodnál jeleztem a szívem csücske:-))
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, Marietta, örülök, hogy tetszett!
Sanyi