Éjjel az álmomban gazdag lettem én
Az aluljáró bankja volt ott az enyém
Adtam ki a kölcsönt, dőlt be a kamat
Elegánsan jártam, nézték frakkomat
Játszottam a pénzzel, szórakoztam jól
Elhagyta az ajkam igen sok-sok bók
Jött ám az ébredés! Villámcsapásként
Éreztem alattam kőnek hidegét.
Éreztem és tudtam nincs más énnekem
Foltos ruhám, tarisznyám, itt-ott élelem
Pillantottam rá a járó-kelőkre
Siettek dolgukra, ki-ki előre
Én itt maradok, nincs hová sietnem
Élem tovább itt sanyarú életem.
Itt ment el előttem egy elegáns úr
Talán bankba siet, a ruhája új.
Vajon mit álmodik ő most éjszaka?
Miniszterré lesz-e ünnepélyesen
Vagy koldussá válik, majdnem meztelen
Szeretnék még egyszer álmodni szépet
Nem gazdaggá lenni hirtelen, az kétes
De örülni, dolgozni, lakni, enni
Szeretném egyszer valósan megérni.
4 hozzászólás
Kedves Imre! Szomorú sorsképet írtál le és sajnos az aluljárókban egyre több ilyen ember van és bár ki bár mikor odakerülhet. Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad ezt a versemet is, és hogy véleményezted. Sajnos gyakran látni ezeket az embereket és egy ilyen látvány indított e vers megírására.
Üdvözlettel: Túri Imre
Kedves Imre!
Szörnyű annak, akinek nincs otthona. Versedből érezni, hogy együtt érzel velük.
Rozália
Kedves Rozália!
Igen. Szörnyű lehet. Ezért is hagyott nyomot bennem az a borostás arcú hajléktalan, akit legutóbb az aluljáróban láttam. Köszönöm, hogy olvastad. Üdv.: Túri I.