körbe-körbe karikába
kunkorodik a Világ
körbe-körbe karikába
senki nem figyel Reád
fireg-forog forgolódik
nem mutatja az arcát
fireg-forog forgolódik
soha nem leled nyomát
tipeg-topog tollászkodik
estére sem készül el
tipeg-topog tollászkodik
várhatod de nem jön el
mireg-morog morgolódik
semmi nem jó ahogy van
mireg-morog morgolódik
folyton ott van nyomodban
tityeg-totyog totojázik
teremteni kéne már
tityeg-totyog totojázik
nem tudni hogy mire vár
körbe-körbe karikába
innen indul ide ér
körbe-körbe karikába
kezdődik és véget ér
4 hozzászólás
Kedves koma!
Ügyesen játszol a szavakkal, különleges hangulatot sikerült teremtened, gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Szép napokat kívánok!
Szervusz Borostyán!
Ilyen az élet, vidám, komoly, ismétlődő… nekünk való!
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Kedves János!
Olyan a hangulata a versnek, mint egy mondókának, a mondanivalója pedig komplett világkép!
Nem semmi, az biztos!
Szeretettel: Falevél.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Falevél!
Hiszen a kettő nem zárja ki egymást… végül is nagyon gyermeki szinten mozgunk a világban… játszunk, élünk és igyekszünk komolyan venni magunkat… ez pedig annyira megmosolyogtat.
Valahol elfelejtjük, hogy az életünk játék is… talán lehetne szép és boldog játék is… rajtunk múlik, hiszen még a játék szabályok nagy részét is mi írjuk magunknak… ki tudja miért tesszük nehezebbé és unalmasabbá… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu