Csillámlik a harmat az eperlevélen,
muskátlik bólogatnak hajnali szélben.
Vakító ködben hazudik a gyalázat,
magas vakondtúrásban alszik a bánat.
Merev hátamon pihegnek lator tollak,
ilyen kusza napjaim, sohasem voltak.
Fertőtlenítem a botor hordalékot,
tisztára mosom az ostoba homokot.
Holtponton átlendülve, vígságban élek,
remélem mindig markában tart az élet.
Visz az egyenes tenyerén, ha azt kérem,
csendesen csiga huny az eperlevélen.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Remélem teljesül a vágyad:" remélem mindig markában tart az élet." –
Szép képekkel teli vers, "átlendültél" a holtponton. Üdv hundido
Kedves Hundido!
Nagyon jó lenne, ha így történne.
Köszönöm kedves véleményedet!
Szeretettel:Edit