Szonett öt részben
Látomás kisérteties alkonyon
1.
Nyugovóra készül fáradt napsugár,
az égkékje mindjárt ón-szürkére vált;
hegyek árnya lomhán néz vissza ránk:
a szép napból csak falatnyi maradt már.
Sziklák felől enyhe szellő fúj felénk,
fák lombja közt madár félve felrebben,
fészket keres, halk neszekre figyel, s
fiókáit védi, – ellenséget nem remél.
Sötét felhők közelednek, nagy vihar
van készülőben, villámok csapkodnak
a fákra, s lombsátrukat meg-megrázza.
Szél tördel ágat, s jajgatnak a fák,
majd elhalkul minden, s a közelben
kakukk szólal, éles hangja csendre vár.
2.
Kakukk szólal, éles hangja csendre vár,
eső eláll, de vihar nem csendesül,
villámok csapkodnak mindenfelől,
széltől megszáradnak az ágak, nagy kár.
Félelmetes mennydörgés után lecsap
a villám, száraz gallyak lángja lobban,
letört ág földre érve nagyot koppan,
égés terjed, fák közt a tűzláng felcsap.
Ég az erdő, ropogó tűz s vész elől
félve menekül, most nem vadászik
veszélyt lát, sebesen fut minden élő.
Izmaikat megfeszítve, egymásra
most nem jelentenek veszélyt. A földön
kígyók kúsznak, farkasok nem vadásznak.
3.
Kígyók kúsznak, farkasok nem vadásznak,
kísérteti alkonyatban nincs harag.
Minden élő – akár ember vagy állat –
félti véges életét, s mélyen hallgat.
Sűrű erdő hiába volt tegnap még ,
ma helyét csupán hamu, s por lepi be,
bűnösöket istenátka utolérte –
itt a vég! De mindez még nem elég!
Földrengés rombolja le a falakat,
majd szélvihar söpör el mindent, ami
megmaradt. Nincs ki lakja a házakat.
Isten megadott mindent, ami kellett,
földet-vizet, élőlényt, s teremtette
az embert, ki mindezt nem érdemelte.
4.
Ember, aki mindezt nem érdemelte,
elpazarolta Föld minden vagyonát,
nem teljesítette Isten parancsát,
s nem vigyázott a csodás természetre.
Haragos Isten ezt megelégelte!
Hiába szólt, nem hallgatott parancsára,
követét gőgösen elutasította,
kezét gonosznak nyújtva, szavát hitte.
S hallszik az Úr hangja: késő a bánat,
napjaitok már megszámláltattak!
Büntetésül reátok azt szabom,
végignéznetek kell Föld pusztulását,
megsiratni keserves könnyekkel,
mit megvédeni nektek kellett volna!
5.
Földet védeni nektek kellett volna!
Tenger partján emberek sokasága
a jéghegyek olvadását bámulja:
ártatlan medvék ébredve álmukból
járják a tájat, élelmet kutatva.
Hiába már, olvadnak a jéghegyek,
nem jut jó falat a jegesmedvéknek
csupán sok kilométer távolságra
lelnek élelmet emberlakta helyen.
Vándormadarak sem találják már a
helyüket, 'hol korábban megpihentek.
Ember! Az éltető Földdel mit tettél?
Nincs több kegyelem, nem érdemlitek meg,
hogy még tovább éljetek e Földtekén!
*.*-*.*
21 hozzászólás
Kedves Kata!
Micsoda mély gondolatiság húzódik meg soraid mögött, mit csak az érzékeny lelkűek értenek meg komolysága miatt! Így igaz minden ahogy írod, bár élet lesz a földön az engedelmeseknek, mert az ima így mondja: "Miként az égben úgy a, földön is jöjjön el a te országod". S ez így lesz mert Ő igérte meg az emberiségnek, az engedelmesek örömére!
Gratulálok érzékeny szívedhez! Nagyon teszett a műved! Üdv Zoli!
Kedves Zoli!
Köszönöm érdeklődésedet és kedves szavaidat. Úgy legyen, ahogyan Te is mondod, s ahogyan én is imádkozom naponta! De az én versem annál komorabb, a világvégét ábrázolja.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Nem is olyan kisérteties, inkább szomorú képek ezek. Egy felkiáltás az emberhez, hogy vegyék már észre, mit tesznek. Nagyon mély mondanivalóval, éles képekkel, és ébresztőt fújó határozott szavakkal megírott, komoly vers.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Értékelő kedves soraidat nagyon köszönöm. Egyébként egyetértek azzal, amit leírtál.
Nem tudom megérteni, hogy azok, akik sokat tehetnének földünkért, miért nem teszik
Sokszor eszembe jut.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Szonetted a lélek mélyéről fakadó kiáltás. Elgondolkodtató sorok!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Egyetértek véleményeddel. Azt hiszem, ugyanarra gondoltam, amikor elhatároztam, hogy leírom ilyen irányú gondolataimat.
Nagyon köszönöm a látogatásodat és az értékelést.
Szeretettel: Kata
Szia!
Teljes mértékben egyetértek a mondanivalóddal. Tény,hogy az emberi jellem egyik legnagyobb hibája az,hogy meggondolatlan és felelőtlen.Azt hiszik,hogy ami számukra természetes és alapvető azt nem kell védeni,azzal nem kell foglalkozni. így vélekedik a Földről is.Az emberi agy határai elég szűkösek és egyesek nem tudják felfogni,hogy ha így halad tovább minden akkor záros időn belül nem lesz hol élnünk. Talán nem fog még minket érinteni,lehet csak majd gyerekeinket,vagy majd azok gyerekeit.Viszont a lényegen nem változtat. Nem jó irányba mennek a dolgok. Viszont véleményem szerint végre a tettek mezejére kell lépni. Ha vissza már nem is,de stagnálni lehetne a Földünk helyzetét. Viszont ehhez minden ember akarata és tettvágya kellene. Ettől függetlenül támogatom azt az elképzelést is,hogy mindenki a maga lehetőségeihez mérten óvja a Földet.
Kedves István!
Köszönöm a részletes összefoglalódat. Örülök, hogy sokan úgy gondolják: meg kell állítani a pazarlást. Mert valóban, nem bennünket érint a föld elpusztulása, de a most élők bűne, ha nem áll meg a pusztítás.
Köszönöm az értékelést
Üdvözöllek, úgy is, mint aki mostanában érkezett a Napvilághoz: Kata
Drága Kata!
A szomorú valóságot sorakoztattad fel. Minden sorában együtt vagyok Veled.
Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Drága Adrien!
Köszönöm az értékelést, kedves vagy, hogy elolvastad a hsszú szonettet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon tetszik egyrészt a forma, amiben e mű íródott, másrészt a tartalom.
Szeretem és figyelem a természetet, mindenképpen azt vallom, hogy "üzen", amit nem árt észlelni. Tényleg szomorú képet festesz, de vajon nem reális-e ez? Elgondolkodtató, igazi látomás-írás. Köszönöm az élményt.
Kedves Alexandra!
Teljesen igaz, ahogyan látod: üzen a természet. Jó lenne, ha mindenki hallaná.
Igen, szomorú képet festek, mert nem egyszer láttam a tv-ben is, hogy olvadnak az úriási jétömbök-hegyek, s szegény jegesmedvék hosszú hónapokig nem találják az addig nekik a természet által fölkínált táplálékot.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
válasz Nagy Alexandra (2011-08-17 10:38:46) üzenetére
Kedves Alexandra!
Teljesen igaz, ahogyan látod: üzen a természet. Jó lenne, ha mindenki hallaná.
Igen, szomorú képet festek, mert nem egyszer láttam a tv-ben is, hogy olvadnak az óriási jétömbök-hegyek, s szegény jegesmedvék hosszú hónapokig nem találják az addig nekik a természet által fölkínált táplálékot.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Mivel kérted másik versednél, átnézegettem a szonett-csokrot, persze laikusként, mert én magam ugyan alázatosan hódolok, de szakértője egyáltalán nem vagyok, sőt, csak kiskezdő. Hatalmas munka volt részedről, ezt rögtön megállapítottam. A tartalma nagyon jó, figyelemfelkeltő, mélyedni kell benne és elgondolkodni, konklúziót vonni, ez a szonett szempontjából igen fontos dolog megvalósult. Szépek a képeid, meg is álltam nagyon sokszor, hogy elképzeljem őket. Ez is jó, mert a szonettet nem csak egyszer kell elolvasni, hiszen kötöttségei miatt meghatározott szótagszámban kell hozni a tartalmat, ez vonzza a fokozott odafigyelést. Időigényes írás, olvasás szempontjából is: egyedi. :)…
… Azt hiszem, hogy shakespeare-i forma szerint szeretted volna megírni őket, de úgy látom, nem mindenhol tartottad a rímképletet és egyebeket, ezen még javítani kellene, más dolgok is vannak, ezt belsőben küldtem neked, persze csak úgy barátilag, mert én magam is most mártózom az élvezetekben. 🙂 Egyébként felnézek rád, tanulok tőled, mert az életigenlés, ami felőled árad, példás. 🙂
Kívánom, hogy az a vágyott kötet megszülessen, hiszen ilyen hozzáállással örök fiatal vagy mindenféle hókuszpókusz nélkül, a lelked tesz azzá, és a lélek a legfontosabb. 🙂
Köszönöm, hogy pótolhatatlan útravalót közvetítesz! 🙂
Szeretettel:Kankalin
Kedves Kankalin!
Ha azt mondod magadról, hogy nem vagy szakértője… stb. akkor én mit mondhatok, mert Te verstanilag sokkal közelebb állsz hozzá. Egyébként (gondolom) én eddig abban a képzeletben éltem, hogy az igazi szonett mindig, szigorúan betartva, a 11-es szótagszám, és ölelkező rímképlet. S ebben is ahhoz tartottam magam, s tudom, hogy éppen ez teszi nehézzé az olvasást. A lazább szerkezet sokkal jobban kiemelné az egymástól távol eső rímképleteket. A Shakespeare-i rímképlet hangulatosabbá teszi a verset, és olvasás is megkönnyíti, jobban kiemeli rímeket.
Erre később én is rájöttem, már ki is akartam emelni az anyagot, hogy átdolgozva helyezzem vissza, de nem akartam, mert akkor már kaptam hozzá észrevételeket…
… Tanácsaiddal nagyon sokat segítettél, mivel eddig is innen-onnan mindig pótoltam hiányos ismereteimet a szonettekkel kapcsolatban, de az igen kevés ahhoz, hogy teljességében tudjam értelmezni a jó szonett fogalmát.
Arra magamtól gondolni se mertem volna, hogy a végén a tíz szótagos sorok elfogadottak. (Hiába, nagyon régen volt, amikor én a verstant tanultam, azóta már az unokáim is felnőtt emberek lettek…)
A Tőled kapott rímképlet alkalmazása biztosan sokkal jobban kiemeli a vers mondanivalóját, s könnyebbé teszi az olvasást is, mivel a rímek közelebb kerülnek egymáshoz.
Nagyon sokat jelent, ha valaki az embernek úgy nyújt segítséget, mint Te. Azt hiszem, könnyebb megérteni, mint egy verstanban kikeresni az ide vágó részeket.
Ezért én Neked sok-sok köszönettel tartozom.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ebben a szokatlan forróságban sajnos hatványozottan igaz amit a szonettedben megírtál, ma úgy tűnik Földünk sorsa megpecsételődött, azért reméljük van még néhányezer éve.
Szeretettel:Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Bár úgy lenne, ahogyan mondod, de már észrevehetően megyünk a lejtő felé…
Ilyen gyönyörű bolygót tönkretenni nagyon nagy bűn!
Köszönöm, hogy itt voltál, és értékelted a szonettemet.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Elgondolkodtató vers!Tetszett!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Bizony, nagyon elgondolkodtató, mert nagyon sok emberre kiterjed a hatása. Örülök, hogy nálam jártál. Kedves neved van. Nekem különösen azért mert egyik kedves bátyám is erre a névre hallgatott. Sajnos, már nincs köztünk.
Üdvözöllek: Kata