Lehet szeretni csendesen,
lágyan szótlanul…
Ahogy a víz tükre elsimul…
Ülnék melletted szótlanul.
Nyitott szívvel és gondolattal…
Szíved mellettem elcsitul.
Ha úgy érzed néha,sírni kell…
Üvöltenéd a fájdalmat,de nincs kinek.
Arra vágysz,hogy elmondd a bánatod…
Ha eltipor a nagyvilág…
Sorsod mélyen a szívedbe váj…
Keress engem,bennem hű társra találsz.
Én elsírtam minden könnyemet,
vagy legalábbis azt hiszem.
Ha elmondanád,de nincs kinek!
Én meg hallgatlak hogyha kell…
Letörlöm arcodról a könnyeket.
6 hozzászólás
Szép vers, vigasztalással a végén. Jó téma. (Számomra viszont sok a …) Gratulálok!
Kedves István!Letörlöm a pontokat és vesszőt teszek a helyükre.Értem!Eddig is a ….volt a sok.Ez is egy régebbi vers.Valaki azt írta egy versemnél, hogy bizonytalanság fokozása,én hatás szünetnek tartom.Tudom ahány hozzászólás,annyi vélemény.
Köszönöm hogy itt jártál és értékeltél.
Szeretettel:Erzsi
Kedves Lizett!
De jó is lehet kapni egy ilyen verset…
Nekem nagyon tetszett!
Nem sokaltam a pontokat sem…:)
Kedves Dóra!Olyan valakinek írtam, aki a szívemhez nagyon közel áll.Így a fájdalmából egy tenyérnyit vettem át.
Köszönöm hogy mellém álltál pontok terén.Ezek a pontok is hozzám tartoznak:)
Köszönöm,hogy itt jártál,olvastál és értékeltél!
Szeretettel:Erzsi
Kedves Lizett!
Nagyon szépen megírt mű! Fájdalmas és egyben segítő, nyugtató vers!
Tetszik! 🙂
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!Köszönöm a dicséretet!A fájdalmat megélni kell,majd elfogadni.Ha ezt megtanultam,akkor tudok más fájdalmában osztozni illetve együtt érezni.
Én köszönöm,hogy itt jártál,olvastál és értékeltél!
Szeretettel:Erzsi