Lelked, mint pillangó tovaszállt.
Elengedted gyermeki kezünk.
Hová repült vajon? Meg sem állt.
El Rólad így nem feledkezünk.
Törékeny szíved sokat kiállt,
Őszintén mély a döbbenetünk.
Sejtetted vajon, itt a halál?
Érzékelted, hogy búcsút intünk?
Gyuri lelke biztos Rád talál.
Anyai szíved dobbant értünk,
Búcsúra időt – jaj – nem hagytál,
Út, melyre pillanatot kértünk,
Civakodó, sietős Halál!
Soha nem feledünk, míg élünk,
Új ruhában lelked megtalál.
Riadt, fájó, meghasadt szívünk
Anyai simogatásra vár.
1 hozzászólás
Drága Jessirose! Megint megkönnyeztem! KÖSZÖNÖM!!! El se mondhatom, mennyire hálás vagyok ezért! Poppy