hiába kutatok, nem találok fényre…
Óvatos léptekkel rovom az utamat,
de csak botladozva érintem a falat…
Kiutat keresek ebből a börtönből,
kóborlok fáradtan, majd kezdem elölről…
Szánalmas emlékek integetnek nekem,
ostoba gondolat – el nem is hihetem:
…nem érek ki soha, itt töltöm életem,
itt fogok lépdelni körbe-körbe végleg,
nem látom az ösvényt melyen elérnélek,
nem jutok el hozzád, nem érintlek téged…
…ezt nem teheti meg énvelem az élet…