mert picassó a vén kujon
két vonallal papiron
egy világ aranyát lelte meg
én görgeteg
sziklák tövében
kőbe vájva keményen
vésem arcodat
hogy ne csak karcolat
hanem ordító eleven képtömeg
legyen
a hegyen a hó alatt
is áttűnő utakat járva
vonalak rendjében az első
égben formálódó pillanat
varázsa
térdre hullt szavak milliárdja
világba zengő
áhitat
forduljon feléd a lét kihúnyt napjain
még parázslón
még szikrázva
megdicsőűlten megalázva
hogy láthasson, hogy kérhessen, hogy kérjen
Uram tekints megbocsátón e búnös világra!
5 hozzászólás
Gyönyörű vers.
Nekem is ugyanaz a két szó jutott eszembe, mint Netelkának.:)
Kedves Zsuzsa!
A szvak mesterei közé tartozol, költeményeid imádni valóak.
Szeretettel: marica
Szia!
Ez a vers egyszerűen gyönyörű!!!:)
De azért hozzáfűznék valamit: -e ne rajzolj, ÍRJ!!!!:))) Ezt nagyon tudod!
Szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter
Kedves Fefo
Ez a versed, maga egy rajz.Egy rajz a lelkedről, ami olyan széppé sikeredett,
hogy látnia kell a világnak!
Nagyon jó volt olvasni.Gördülő, szavak, szemet siettető mondatok.Olvasásra késztető tartalom.
Köszönöm, hogy olvashattalak:Kriszti