Csend volt.
Kéjesen, lustán csillant meg a fény.
Ültem egy kövön,
néztem ahogy a derengő arany-vér
szétömlött előttem a füvön.
Szorító magányom,
mint a múlt-éj bánata,
eltünt. Elmosta könnyeim
az ébredő Nap arany mosolya.
Lassan koronggá vált
az ébredő Fény
és átölelt, megcsókolt
az égi tünemény.
Végig feküdtem az arany-cseppekkel
telehintett hűs füvön,
miközben lelkem égig emelte
az áramló, zuhogó fényözön.
Szerettem volna így maradni.
Elolvadni, feloldódni,
felszállni a harmat cseppekkel
had repüljön testem a lelkemmel.
Repültem volna
messze, messze…
Fel a lágyan habzó
fellegekbe…
Ígéretem visszahívott,
maradtam és most verset írok.
Bérem? Legtöbb mi ezért járhat:
száz év mosolya egy kedves szájnak!
2 hozzászólás
Hello!
Én most itt belevágok a közepébe. Lehet, h maj itt-ott keményebb kritikát írok, de én pl nem szeretem, ha csak annyit írnak véleménynek, hogy nagyon jó a versem, így én is kifilézem mások írásait (de csak az én számíze szerint):
Először is:
“Repültem volna
messze, messze…
Fel a lágyan habzó
fellegekbe…”
…ez a rész szerintem nagyon sablonos, füleg az a messze, messze…
emígy pedig túlságosan csicsás az egész, nem jó az sem, ha nagyon száraz a vers, de ennél a versnél te most átestél a ló másik oldalára, túl sok jelzőt használtál…persze az is tény, hogy nehezebb jól versbe foglalni a tájat, mint az emberi érzéseket (szerintem), én pl nem is írtam túl sok leíró verset, csak elejében, hát ez így van, sokkal könnyebb az ilyesmit inkább prózában megfogalmazni, mint így…
de viszont van egy sor, ami kifejezetten tetszik:
“had repüljön testem a lelkemmel.” – ez szerintem nagyon jó
…viszontm most meg kell köszönnöm, hogy kedvet kaptam egy leíró vers megírásához, majd kiderül, hogy mi lesz belőle 🙂
Sorry, ha valahol (esetleg) túl kemény voltam!
Várom a te véleményezéseidet, filézz ki nyguttan! 🙂
További jó és termékeny munkát kívánok!
Szép napokat kívánok!
Szervusz AmigoH!
Nem voltál túl kemény 🙂
Igazából ennek a versikének története van és nem is pontosan értem miért is tettem ezt ide…
Volt egy ígéretem, hogy a hét minden napján írok egy verset egy kedves olvasómnak, aki azt mondta egyik írásom után: Ha egy hétig ilyen szépeket olvasna, száz évig mosolyogna egyfolytában.
Így azután írtam minden nap egy-egy verset, más-más stílusban. Ez volt a kezdő…
Valamennyi megtalálható a honlapomon. Van köztük olyan, amiről azt gondolom egészen jó lett. (Elfelejtett mosolyom, Van amikor, Csak így lehet…)
Köszönöm!
Üdv: koma
ui.: Bocs, ha én nem írok, de nagyon sok mostanában a tennivaló és tudod, nem akarok csak egy-egy ember verséhez írni, sokhoz meg nem tudok… ez most nagyon hosszú reagálás volt… 🙂
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu