Madárdalos István-telki állomás…
Egymásnak válaszol a tavasz és a nyár,
langyos-álmos éjszakára vár a délután.
Sötét bokrok hunyorognak vonatfény után,
kalauz már nem fütyül, a madarak talán
örökké dalukba zárták, szél a sin nyomán.
Elbúcsúzott perceim a kerekek során,
nyikorogva ezer tonna sikított tovább.
Este aztán nem maradt csak madár éneke,
nézte szomjas álmait a vándor élete,
mintha csak a létet látná énekelt vele..
Madárdalos István-telki sápadt szellemek.