Emeld ki vérző szívemet!
Tudod, hogy benned bíztam mindig.
Ha nem lesz, majd ki eltemet;
te ott leszel velem a sírig.
Én elfogadlak bárhogy is;
és azt hiszem, nem kell az áldás.
Mert papok prédikálnak itt,
én mégis neked vagyok hálás.
Ha ez a gonosz bús világ
majd egyszer kettészakít engem
s a lelkem, lesz majd gyertyaláng;
te ne légy hozzám kíméletlen.
Borítsd rám jóság-arcodat,
ha gyászdal lesz majd énekem;
És szívemben, ha dac kutat
majd,: emelj magadhoz Istenem!
5 hozzászólás
Szellemiségében és formájában is csodálatos vers.
gratulálok
Felemelő vers a felemelkedésről.
üdv/vaj
Kedves Braunel!
A versed olyan meghatóan szép, hogy talán már nem is vers, hanem imádság, és a teljes hited Istenben. valóban nagyon meghatott.
ödv. Toni
Nagyon szép, kicsit benne érzem a hit/vallás és egyház különbözőségét is. Kicsit azt érzem, hogy a rímképlet ill. forma javára néhol engedtél a szövegből/szórendből/jelentésből, de ettől még tetszik. Gratula. Poppy
András, vaj, Toni, Poppy!
Köszönöm, hogy itt jártatok és olvastátok versemet.
Külön köszönöm a dicsérő szavakat…
Nagyon örülök, hogy tetszett.
Üdv mindenkinek: Barna