Szíveket látok, felperzselt földeket,
hol sorban minden érzést felégetett,
elpusztított valami néma átok.
Hamuszürke arcokba néz a szemem,
holt szerelmek nyomán megannyi tetem,
röptükből földre zuhant, édes álmok.
Máglyákat gyújtok a szép szerelmekért,
minden mondatért, mi egyszer szívet ért,
így emlékezem, tüzük mellett, rátok.
2006. augusztus 7.
4 hozzászólás
Máglyád tüze mellé én is odakuporodok, és veled emlékezem…nagyon szép! Szeretettel: Zsuzsa
Köszönöm, kedves Zsuzsa!
Magam előtt láttam a képeket, amiket átadtál, szomorú és édes, gyönyörű lett!
Köszönöm, jól esik, hogy így gondolod.