Utcákon, tereken embersereg
éhezve, fázva kesereg.
Háza, ágya rongyos paplan.
Hajléktalan vagy hontalan?
Vajon akar-e lenni polgára
a hazának, hol nincs munkája,
se otthona, se kenyere,
csak büszkesége, semmi egyebe?
Annak se jobb, ki dolgozik még,
hisz adóssága plafonig ér.
Mindeközben sok-sok gazdag
bankszámlája egyre dagad.
Ha nem tetszik e rongyos élet,
elmehetsz, már nem kell kérned.
Elmondhatod messze földön,
magyarnak lenni mily nagy öröm!
Máshol én nem tudnék élni,
itt viszont nem lehet, csak félni.
Hiába kérdem, mit tegyek?
ha nem jön rá felelet.
6 hozzászólás
Röviden jól fogalmaztad meg a mai idők "örömeit". De hát mi lehet a jó? A kommunizmus nem volt az, most a kapitalizmus sem válik be, sokak számára rosszabb, mint az előző, hiszen egész európai, sőt, világraszóló ez az állapot, a kilátástalanság. Ki mondja meg, vagy ki találja ki, mi lenne a jó, s hogyan lehet majd kilábalni belőle?
Tetszett a versed.
Szeretettel.
Kedves Borostyán!
Nagyon is sokat tehetsz….,mégtöbb verset, lázadót!
Hasonló hangvételű írások, sszavak előbb vagy utóbb megtalálják a módját ahhoz, ami a céljuk, nem tűrni tovább. Én lázadtam, tüntettem 1989-ben, s a fegyveres rendőrkordon csak egy lépésre volt, pedig itt Szlovákiában a kommunizmus intenzivebb formája uralkodott, hisz megvvolt szabva az is pl., hogy csak kétszer mehettünk Magyarországra egy évben, vagy a munkás családok gyermeki nem mehettek gimibe, nem még továbbtanulni…stb,
Hol vannak a fiatalok! Diákok!????
gratulálok a versedhez, remek lett! A válaszokat sajna nem tudom megadni neked,igazából.
üdv, eszkimo
Drága Borostyán!
Minden tiszteletem a tiéd, nem hiszem, hogy túl sok emberben van még ennyi bátorság, hogy ebben a témában ilyen nyíltan, és odamondóan írjon.
Azért én úgy vélem, van némi költői túlzás a versedben. El kell fogadni, hogy a mai kor a küzdelemről szól, aki kitartóan küzd, annak nincs kilátástalanság. Én egy nyomornegyed roma családjába születtem, és gyerekkoromban olyan is volt, hogy éheztünk… de felfogtam, hogy ennek nem muszáj mindig így lennie. Sokat harcoltam, volt, amikor egyszerre három helyen dolgoztam, napi 16 órákat, és hál'az égnek, mára egészen jó helyzetbe kerültem. Aki nem csal, lop, hazudik, annak harcolni kell. Szerintem erről szól a mai kor… de csak az jár úgy, ahogy a versedben, aki feladja.
Kk
Kedves Kata!
Talán az idő meghozza a választ a kérdéseinkre… Nincs az a válság, ami örökké tartana, csak addig kell kibírnunk:)
Üdv: Borostyán
Kedves Eszkimo!
Tudom, hogy a túl élő honfitársainknak, főleg a szomszédos országokban sokkal nehezebb a sorsuk, mint nekünk. Értük is írtam ezt a verset, csak hogy tudd:)
Üdv: Borostyán
Kedves Kreeteeka!
Nem tartom magam különösebben bátornak, legalábbis azért nem, hogy megírtam a véleményemet. Sokkal inkább azért, mert magam is a küzdő, harcos fajtából való vagyok. Soha nem adom fel a reményt, hogy egyszer jobb lesz, és igyekszem tenni is érte:) Becsülöm azokat az embereket, akik nem várják ölbe tett kézzel, hogy jön valaki, aki segít rajtuk, hanem keresik a megoldásokat, és fáradhatatlanul dolgoznak a sorsuk jobbra fordulásáért:) Tisztelem a te kitartásodat és akaraterődet is:)
Üdv: Borostyán