Körúti pára
( vagy: miért nem engedsz be? )
Mosolyogva táncikálnak
deres autók járda mellett,
keringőt ropva csöpög eső,
ide nekem jönni kellett.
Mögöttem a Percek,
Előttem a Rácsok,
Bennem a Lángok.
Csak szeretetre Vágyok…
Futkosnak elfelé bús villamosok,
én meg csak tűnésüket nézem,
magasodik fölém egy lakhely,
itt is folydogált már vérem.
Körúti csend ér éppen mellém,
könnyei hullanak le ázott porba,
pára telepszik most mindenre,
bennem kérdések állnak sorba.
Nézem az ajtót fáradt szemmel,
nem ez fog nekem kitárulni,
szorítom vissza érzéseim,
ők akarnak engem elárulni.
Te meg közben szépeket álmodsz,
puha ágy öleli tested szeretve,
nem gondolsz egy bús emberre,
ki kapuid előtt áll reszketve.
Szellő simogatja meg arcomat,
belémkarol, húz el innen, örökre,
köruti pára hahotázik rajtam,
lelkem aláhullt csendben, zörögve.
Mögöttem a Percek,
Előttem a Rácsok,
Bennem a Lángok.
Bebocsátásodra Várok…
1992.05.11.
1 hozzászólás
Szia:9
Nekem valahogy a reggeli fázos menetelést, azaz araszolást idézte meg a versed, miközben arra gondolunk, kit szeretünk, helyettünk, a paplan öleli át:)Nagyon tetszett ez a versed is!
Szeretettel:Kriszti